•  

  •  

  •  

  •  

  •  



Az ASCAP Foundation kihirdette az 51. éves Deems Taylor/Virgil Thomson Díjak nyerteseinek nevét. E díjat kiemelkedő színvonalú zenei könyvekért, rádióműsorokért, valamint lemezek kísérő szövegéért adják. Az idei nyertesek között találjuk Maxine Gordon Sophisticated Giant: The Life and Legacy of Dexter Gordon című kötetét, mely az asszony volt férje, a néhai tenorszaxofonos kolosszus Dexter Gordon életrajza. A mű még tavaly jelent meg a University of California Press kiadásában. A különleges életrajz számos Gordon-szöveget (levelek, versek, interjúk) is tartalmaz.

Bővebben...



A JazzTimes november 14-i számában olvashatunk egy eredeti cikket a legjobb jazzmemoárokról. A lista élén Dizzy Gillespie To Be or Not to Bop (1979) című kötete áll. A műben elmeséli a trombitás, hogy miképp lett nagyzenekarok egyszerű tagjából zenekarvezető. A cikk további értékes visszaemlékezéseket is számba vesz, így például Randy Westonét (African Rhythm), Horace Silverét (Let’s Get to the Nitty Gritty), Gary Burtonét (Learning to Listen), valamint Tony Bennettét (The Good Life).

Bővebben...



A tajvani Gu Tai Company mindenestül kézzel készített szaxofonjai valószínűleg a jelenlegi hangszerpiac egyik legjobban szóló hangszercsaládját eredményezik. A gyártók közel harminc éve vannak a piacon, azóta tökéletesítik fafúvóik soundját. 1795 dolláros áron kínálják aranylakkozású altszaxofonjukat, 2895 dollárba kerül a titániumból készült gyönyörű szopránszaxofonjuk. A Gu Tai csakis szűz sárgarezet alkalmaz a hangszerépítéshez, szemben más készítőkkel, melyek gyakran újrahasznosított fémből kalapálnak szaxofonokat.

Bővebben...


Érdekes és elgondolkoztató vállalkozásba fogott Billy Cobham, akit sokan a fusion vagy jazz-rock éra par excellence dobosaként jegyeznek a mai napig. Cobham visszatért 70-es évekbeli zenéihez, de teljesen újragondolta őket most megjelent Crosswinds: Time Lapse Photos című albumán. Crosswinds volt a címe a dobos második önálló lemezének, miután elhagyta a John McLaughlin vezette Mahavishnu Orchestrát. Cobham ezekben az években a „legjobb jazzdobos” titulust is kivívta magának szólóival és hatalmas dobfelszerelésein bemutatott virtuóz játékával. Az új lemez mégsem remake. Inkább újragondolása a negyvenöt évvel ezelőtti számoknak egy olyan egykori sztár által, aki évtizedek óta Svájcban él, távol a jazz fellegváraitól.

Bővebben...



Staci Griesbach énekesnő nemrégiben jelentette meg különleges daloskönyvét CD-n: a gyűjtemény fő jellegzetessége, hogy kizárólag Patsy Cline-dalokat tartalmaz. Cline (1932-1963) neve jól ismert Amerikában, kevésbé ismert Magyarországon. Minden idők egyik legjelentősebb country- és nashvilleénekesnőjének tartják, aki harmincegy éves korában repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. Egyik kritikusa azt írja Griesbach albumáról, hogy e dalokat ideje lenne a Nagy Amerikai Daloskönyv részévé tenni.

Bővebben...




Remek hír a jazzklarinétosoknak! November 14-15-én Budapestre látogat a hangszer egyik világklasszisa, Eddie Daniels, valamint hasonlóan virtuóz előadó- és tanártársa, az 1973-ban született, klasszikus darabokat játszó cseh Milan Rericha. Programjukban mesterkurzus és hangverseny is szerepel. Az érdeklődők a Fővárosi Művelődési Házban válthatnak jegyeket (XI. Fehérvári út 47.).

Bővebben...

Október 6-án egy canterbury kórházban elhunyt Ginger Baker brit jazz- és rockdobos, a Cream és a Blind Faith együttes alapító tagja. Nyolcvanéves volt. Pályája elején a brit bluesszcénában vált ismertté, mint Alexis Korner és Graham Bond zenekarainak tagja. A Cream 1966-ban alakult, Bakeren kívül Eric Clapton és Jack Bruce részvételével. Baker a Cream egyes felvételein az első rockdobos lett, aki szólószerephez jutott. A Blind Faith rövid időszaka után egy saját jazz-rock formáció (Air Force) következett, majd kipróbálta magát az afrobeat műfajában is (Fela Anikulapo Kuti és a Gurvitz-fivérek együtteseiben). Nem maradt hűtlen a rockhoz (Hawkwind), de egyre inkább a jazz felé irányult az érdeklődése. Előbb Charlie Hadennel és Bill Frisellel alakított triót, majd megalapította a Ginger Baker’s Jazz Confusion együttest.
Peter Edward Baker 1939. augusztus 19-én született Londonban. A „Ginger”, azaz „Gyömbér” becenév még gyermekkorában ragadt rá, égő vörös haja miatt. A dobos 2009-ben jelentette meg emlékiratait Hellraiser címmel.

Bővebben...

Félszáz év telt el azóta, hogy megalakult a müncheni ECM Records, mely fennállásának ötven éve alatt talán a legbefolyásosabb európai jazzlemez-társasággá nőtte ki magát. Manfred Eicher producer cége jelentetett meg számtalan kiadványt például Keith Jarrett, Jan Garbarek, Pat Metheny, John Abercrombie, Chick Corea, Charles Lloyd és John Surman műhelyéből. Helyet adott különféle kortárs jazzirányzatoknak, így például támogatott free és avantgarde törekvéseket (Art Ensemble of Chicago, Hal Russell, Marion Brown, Wadada Leo Smith, Don Cherry stb.), továbbá az etnojazz számos variánsát (Trevor Watts, Dave Liebman, Oregon, Codona, Ale Möller, Stephan Micus stb.), illetve kortárszenei kísérleteket (Meredith Monk, Steve Reich, Kurtág György). Az ECM impozáns kiadványlistáján megtalálunk régebbi jazzmestereket (Mal Waldron, Paul Bley, Jimmy Giuffre) és mai művészeket (Avishai Cohen, Jakob Bro, Shai Maestro stb.). A sokat emlegetett „ECM-sound” leginkább a kiadó gyakran minimalista skandináv művészeihez köthető. Kiemelkedő jelentőségű lemezekkel járult hozzá a cég a jazztörténethez: ilyen kiadványnak tekinthető a Circle Paris Concertje, Dave Holland Conference of the Birds albuma, Tomasz Stańko Balladynája vagy Jarrett Nude Ants című dupla lemeze. Alaposabb kutatás után az is világossá válik a hallgató előtt, hogy a mindenki által ismert csillagok és lemezek mellett az ECM jó néhány olyan muzsikus lemezeit is forgalmazta, akik méltatlanul merültek a feledés homályába. Új felfedezésre vár például John Clark (Faces), Bengt Berger (Bitter Funeral Beer), David Darling (Cycles), Werner Pirchner, Harry Pepl és Jack DeJohnette triója, a First House együttes (Eréndira), Heiner Goebbels (Der Mann im Fahrstuhl), illetve Pierre Favre lemezei.
A kiadó 50. születésnapja alkalmából kétnapos fesztivált rendeztek a Lincoln Centerben többek között Jack DeJohnette, Ravi Coltrane, Matthew Garrison és Bill Frisell közreműködésével.

Bővebben...

November 12-én ad hangversenyt a Kerub trió az Opus Jazz Clubban. Aki nem ismerné e társulást, annak kedvéért érdemes ideírni, kik és milyen hangszereken szólalnak meg: Keönch László Farkas - cajon, udu, darbuka, kanjira, doromb, harangjáték, csengők, shaker, hangeffektek, dorombének, ének; Mizsei Zoltán - billentyűs hangszerek, zongora, dorombének, ének; valamint Ágoston Béla - C-melody szaxofon, szopránszaxofon, altklarinét, duda, pánsíp, havasi kürt, steel drum, dorombének, ének.
Hasonló zenei érdeklődés, nyitottság, hasonló látásmód és a feszes szárnytartásban eltöltött alkotói hétköznapokból való kilépés teszi ünnepivé a közös improvizációt, amely egy olyan szabad szárnyaláshoz hasonlít, amiben semmi-de-semmi nincs előre megbeszélve, csak a zenélésre fordított idő. A trió szimbiózisában suhanó zenének kizárólag az együttlét az ihlető forrása. Törékeny repülő módusz ez a kortárs improvizációs technikákra épülő zenés lelki gyakorlat, de közös nyelvet beszélnek, hallják egymást. A keruboknak négy arca van, nekik három. Talán a negyedik arc egy általuk felidézett Ős, aki hangjaikban szól a hallgatóhoz.

Bővebben...

Vázsonyi János altszaxofonos Szivárványfoszlány címmel adott közre egy lemezt, közel másfél évtizeddel ezelőtt. Az albumról recenziót közöl a Parlando 2019/5-ös száma A. Gergely András tollából. Ebből az írásból idézünk, remélve, hogy ezzel is kedvet csinálunk a szaxofonos zenéjének újbóli meghallgatásához: „Van, s mert hallható, hát igazolhatóan hallik, hogy lehet is töredék-hangból, akusztikai eposzból, kérdésjátékból és életvilág-tónusokból megkomponált zene is. Kétkedéssel venném körül, mi légyen ez, ha nem lenne hallható-hallgatható egyúttal. Egy tavaszi kirándulás, egy szikla-odúból visszatérő akusztikai sejtelem, egy látványvilág hangi merészkedése alkotja egybe Vázsonyi János albumát, mely Szivárványfoszlány címen jelent meg (2006). Mintha „idejét múlta” volna, a szerző közzé is tette a legnépszerűbb fájlmegosztón – de ennyiben kedvünkre is tett, hisz bárki eléri és mintegy „ellenőrizheti”, miről improvizálok. A zenész családból való Vázsonyi a Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszakán végzett, később a Buddhista Főiskolán folytatott további tanulmányokat, s a legkülönb névvel illetett zenekaraival több hanglemez, egy sor fesztivál-szereplés és a legeltérőbb műfaji kísérletek (jazzrock, etnojazz, klezmer, Bach-interpretációk, Telemann) szaxofonos interpretációjával lepi meg rendszeresen hallgatóit. A népzenei, jazz, klasszikus kompozíciókon és kísérleti műfajokban edződött muzsikus egyik izgalmas zsánere, hogy hang-ötvözetei részint gondolati és asszociatív skálákon futkosnak, részint lehengerlő harmóniában egészítik ki egymást. Ha lehet méltán ismert párhuzamot keresni a tonális merészség széles tartományaiban, leginkább Jan Garbarek fényes méltóságához és mennyei akusztikájához hasonlítható, amit Vázsonyi ezen a lemezen csupa természet- és víz-közeli tételcímmel egybemuzsikál. Népdal foszlik át klasszikus tónusba, vízfolyás csobog az akusztikai partok között, szivárvány keresi terét a magas égbolton, napfény simít végig a vizuálisan kreált hangtájon, s valahol a merészség és leleményesség kockázata hoz derűt az egész CD vissza-visszafogott lendületében. Olykor mintha egészen tüneményes bizonyosságot állítana szembe a foszlányok puhaságával, máskor a visszafogott iramodás kényességével terít be, nyugtatóan serkentő, amit elbeszél. Teljes novellák, impozáns regényrészletek ezek néha, vagy jelentésfosztott rőzsedalok, fájdalmas kérdések, dicső állítások is. A címadó Szivárványfoszlány nóta a Békeóceánba folyik át, majd partok és parttalanságok sikamlásai követik, hogy a derű hangján egy Apám emlékére dalba olvadjon át. Epilógusa röviden, de neoromantikus merengést idézően keresi az eligazodás biztos pontjait, ráadásul zenész társaival, Nagy János orgonistával és Váczi Dániel szopranino-szaxofonossal olyan merész tónusokba fordulgatnak, melyekre csak a legbátrabb filmzenék, kortárs fotókiállítás-megnyitók, posztmodern operák kísérleti bűvkörei lehetnek méltó párhuzamok.”

Bővebben...

Balázs János egyetemi adjunktus, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Érdemes művész, a Cziffra Fesztivál és Cziffra Központ művészeti vezetője a Magyar Örökség díjátadó ünnepségén 2019. szeptember 21-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében az alábbi szavakkal méltatta a díjazott Snétberger Ferenc munkásságát:
„Egyedülálló játékmódja, varázslatos egyénisége, a művészet felé való elkötelezettsége és a fiatal tehetségek felkarolása méltán emelte Snétberger Ferencet a világ élvonalába. Improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően a világ legjelentősebb koncerttermeiben lépett fel. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco épp úgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Zeneiségének és hangzásvilágának érzelmi skálája határtalan. Aki egyszer is hallotta Snétberger Ferenc játékát biztosan átélte azt a megrendítő lelki élményt, amely képes egy időben a közönséget és a szakmát elvarázsolni. Ázsia, Amerika, Európa, India legfontosabb városaiban lépett fel szóló előadásban, zenekarral, trióval, vagy egyéb formációval, ahol elkötelezetten képviselte a magyar és a cigányzene hagyományait. Az 1957-ben Salgótarjánban született művész 1988 óta Berlinben él, ám országhatárokat nem ismerve több évtizede odafigyel a roma tehetséggondozásra és a fiatal muzsikusok kinevelésére. Ezen munkálkodás gyümölcseként 2011 nyarán Felsőörsön elindította a Snétberger Zenei Tehetség Központot, amelynek célja, hogy egy hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert iskola legyen, melyben a fiatal, hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek világszínvonalú képzést és mentorálást kapjanak. Folyamatosan kutatnak olyan hangszeren játszó gyerekek után, akik hátrányos helyzetük miatt a képességeiktől messze elmaradó oktatásban részesülnek. Évente 60 tanulóval kötnek ösztöndíjszerződést. Ennek keretében a diákok intenzív zenei képzést, folyamatos mentori támogatást, személyre szabott készségfejlesztést, különórákat, vizsgafelkészítést és pályaorientációs tanácsadást kapnak. Kiemelkedő művészek és kiváló mentorok dolgoznak azon, hogy a diákok a tárgyi tudás mellé reális pályaképet, jó önismeretet és elérhető célokat kapjanak.
A Snétberger zenei tehetségközpontnak köszönhetően mára több olyan volt diák van, akik azóta diplomát szereztek és folyamatos sikereket érnek el a hazai és nemzetközi zenei életben.
Snétberger Ferenc számos díj birtokosa, mint a Kossuth-díj, LisztFerenc-díj és Prima-díj, igazi példaképpé vált, aki tettvággyal, szűnni nem akaró agilitással és elmélyült szellemiséggel segít a társadalomnak abban, hogy a mai olykor hamis világban mindig tudjuk mi a helyes, mi az igaz, és mi az, amiért érdemes élni.”

Bővebben...

November elején az állandóan változó lengyel jazzszíntér fiatal és lenyűgöző szereplőiből nyújt ízelítőt a 7. Polska Jazz Fesztivál, ahol három estén át négy kiemelkedő zenekar mutatkozik be. November 7-én, csütörtökön a Kamil Piotrowicz Sextet nyitja a fesztivált. A díjnyertes zongorista-zeneszerző ifjú jazzcsillagok élén, avantgarde programjával érkezik az Opus Jazz Clubba. Pénteken a Kaisa Pietrzko Trio lírai improvizációi hallhatók, Brad Mehldau nyomdokain. Szombat este két zenekar is fellép majd a klub színpadán: mind az Entropia Ensemble, mind a Marcin Pater Triona jazz határait feszegeti szenvedélyes zenéjével és lenyűgöző játékával.

Bővebben...

„Ahogy több évtizeddel ezelőtt a John Coltrane Quartet zenéjéből kiáradó mélységes energiák megérintettek és meghatározták egész zenei gondolkozásomat, úgy frissülök és töltődök fel hasonló érzésekkel és energiákkal a hatvanas-hetvenes évek félelem nélkül lázadó és tiltakozó zenekarainak muzsikájától. Ezek az energiák – melyek nélkül hitem szerint nem érdemes színpadra lépni –, az elmúlt több mint négy évtized zenei tapasztalatai és a szabadság, a szabad zene iránti elkötelezettségem formálja – zenész társaim aktív részvételével együtt (köszönet érte) – a W69 rockzenekar darabjait és koncertjeit” – írja Baló István, az együttes irányítója.A W69 másfél évvel ezelőtti Opus-beli koncertjének felvételéből CD készült, melynek bemutatójára egy újabb koncert (november 6.) keretében kerül sor. A különleges alkalom fényét fokozza, hogy arra vendégként Bacsó Kristóf szaxofonost is meghívta a kvartett.

Bővebben...

Lorenz Raab és Christof Dienz a bécsi zenei színtér jól ismert zenészei. Sok-sok zenekarban és formációban edződött, régóta fennálló zenei kapcsolatukra alapozva a közelmúltban megalakították a RaaDie-t, egy olyan különleges duót, ahol trombita és e-citera talákozik egymással, jó adag elektronikával körítve. Az 1968-as születésű Dienz például nemcsak citerán, de fagotton is kiválóan játszik, és olyan világnagyságokkal állt már egy színpadon, mint Miriam Makeba, Marc Ribot vagy Terry Bozzio. Budapesti bemutatkozásuk október 31-én lesz az Opus Jazz Clubban.

Bővebben...

A délvidéki Mezei Szilárd brácsaművész nem szorul bemutatásra, különösen a free jazz kedvelői ismerhetik jól munkásságát. Október 30-án legújabb zenekarával látogat az Opus Jazz Clubba. A kvartett zenéje igen széles spektrumot ölel fel, a teljesen szabad improvizációtól a szigorúan megírt kompozíciókig, stílusában pedig – Mezei Szilárd más formációihoz hasonlóan – a magyar népzenei gyökereken, a kortárs zenén és a modern jazzen alapul, s a hangzását alapvetően meghatározó két húros/vonós és két ütőhangszer felállásban mindegyik tag szólistaként van jelen.

Bővebben...