•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Nem jazz, mégis sok jazzrajongót vonzhat a Müpába június 29-én a többedszerre újjáalakult King Crimson együttes hangversenye. Az 1969 óta működő King Crimsont a progresszív rock legrangosabb együtteseként tartják számon, de valójában kilóg minden skatulyából, és mindig is tartózkodott azoktól a látványos show-elemektől, amelyek a műfaj többi kiválóságát jellemezték. Még lemeze sem volt, amikor 1969 nyarán a Rolling Stones előzenekaraként lázba hozta a Hyde parkot, néhány héttel korábban pedig Jimi Hendrixet bűvölte el a Marquee klubban. Addig elképzelni sem lehetett, hogy egy zenekarban együtt hasson a legfinomabb líra a legvadabb kakofóniával.
1969 és 1974 között az együttes egy sor kiváló lemezt készített (In the Court of the Crimson King; In the Wake of Poseidon, Lizard; Islands; Larks' Tongues in Aspic; Starless and Bible Black; Red), de a felállása közben gyakran változott. És amikor az alapító Robert Fripp 1974 végén bejelentette, hogy a Crimsonnak egyszer s mindenkorra vége, hat évig valóban úgy tűnt, hogy „a király halott”. Ám azután szerencsére Frippnek be kellett látnia, hogy bizonyos zenéket kizárólag a King Crimson tagjaként képes megalkotni. 1996-ban „dupla trióként” játszottak először Magyarországon, 2003-ban dupla duóként tértek vissza, most pedig dupla kvartettként érkeznek a Müpába Uncertain Times című turnéjuk során.
A gitáros Fripp mellett három dobos, Pat Mastelotto, Gavin Harrison és Jeremy Stacey, a billentyűs Bill Rieflin, a gitáros-énekes Jakko Jakszyk, a basszusgitáros Tony Levin és a szaxofonos-fuvolás Mel Collins alkotja a zenekart. Koncertjükön megidézik a King Crimson valamennyi korszakát, az újrahangszerelt örökzöldek között hat olyan darabbal, amelyet korábban koncertjeiken nem játszottak, megtoldva mindezt a legújabb, immár három dobosra írt szerzeményeikkel - közel ötven év esszenciáját kínálva három órában.

Bővebben...


Három újabb jazzkiadvánnyal gazdagítja a magyar jazzválasztékot a BMC Records: első lemezükön egy magyar-francia együttes (Szandai Mátyás, Mathias Lévy és Lukács Miklós) Bartók-interpretációi csendülnek fel; a lengyel Marcin Masecki-Jerzy Rogiewicz kettős albumának címe szintén sok mindent elárul: Ragtime; a Little Beggar című kiadványon pedig egy fiatal magyar zongorás trió, Tálas Áron együttese hallható. A hármasban a pianistán kívül Barcza Horváth József (bőgő) és Gyárfás Attila (dob) hallható.

Bővebben...

A Magyar Jazz Szövetség február 18-i közgyűlésén az alábbi szakmai elismerések születtek: Szabó Gábor-díjjal ismerték Elek István szaxofonművészt, egyetemi tanárt, a Magyar Jazz Szövetség vezetőségének tagját. A díjat kiemelkedő előadóművészi, zeneszerzői tevékenység elismeréséért ítélik oda. Elek István a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán még klarinétosként végzett 1976-ban, de már a főiskolai évek alatt megismerkedett a szaxofonnal, a diplomaszerzés után jelentkezett a Jazz Tanszakra, ahol Siliga Miklós tanítványaként szerzett diplomát 1980-ban. Pályáját a Deák Big Bandben kezdte, később majd’ egy évtizedet töltött külföldön, de az itthon töltött rövidebb időszakokban továbbra is játszott Deák Tamás zenekarában, a Korál együttes, a Pege Quartettel és jelen volt a Rock Színház megalapításánál is. 1989-ben Muck Ferenccel megalapították a Besenyő Blues Bandet, a zenekar fúvós szekciója Besenyő Brass néven külön is működött. A kilencvenes évek elejétől visszakerült a hazai pop-jazz életbe, szólistaként is egyre több felkérést kapott. Tagja lett a Fusio Quartetnek, a TEA zenekarnak, Cserháti Zsuzsa, Charile, Hevesi Tamás és Tisza Bea zenekarainak. 2001 óta tanít a LFZE Jazz Tanszakán, alkalmanként klasszikus zenei projektekben is részt vesz. 2005 és 2010 között a Budapest Jazz Orchestra művészeti vezetője, 2005 óta tagja az East Side Jazz Companynak. 2014-ben megalapította az Elek István Quartetet. Korábban és háromszor kapott eMeRTon-díjat és Artisjus-díjjal is kitüntették már. A Pernye András-díjat Hajdu Endre, az idén ötvenedik alkalommal megrendezendő ceglédi Róna Jazz rendezvények elindítója kapja. A dzsesszzene népszerűsítésében kiemelkedő Pernye András (1928-1980) zenetörténészről elnevezett díjat 2009-ben alapította a szövetség. Az elismerést fotóművészeti, kritikai, újságírói, kiadói, koncertszervezői és egyéb, a dzsesszélet érdekében végzett kiemelkedő tevékenység elismeréséért ítélik oda. Berki Tamás zeneszerző, dzsesszénekes, egyetemi tanár pedig a Gonda János-díjat, mellyel olyan zenészeket ismernek el, akik életművükkel, tanári és szellemi tevékenységükkel hozzájárultak a magyar jazzoktatás és pedagógia színvonalának emelkedéséhez, a magyar zeneoktatás gazdagításához és nemzetközi elismertségéhez. A művész 1969 és 1972 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult Gonda János és Vukán György növendékeként. 1966-ban Vámos Miklóssal megalapították a Gerilla együttest. Később az Interbrass zenekar és Gonda János együttesének, majd a Csík-Fogarasi-Jávori trió és a Kőszegi-együttes szólistája volt. 1983 rendszeresen lépett fel a Benkó Dixieland Banddel. Tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, a Kőbányai Zenei Stúdióban és Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, számos televíziós és rádiósműsor, valamint sajtóorgánum jazzrecenzora, könnyűzenei szakértője.

Bővebben...

Február 18-án hajnalban Párizsban elhunyt Didier Lockwood jazzhegedűs. A hatvankét éves művész halálát valószínűleg szívroham okozta. Lockwood nagy példaképe a szintén francia Stéphane Grappelli volt, de korántsem csak mestere és támogatója stílusában játszott. Mikor megismerkedtek, Lockwood már rocksztárnak számított, mint a Magma együttes tagja. A Grappellivel való találkozást követően is elsősorban jazz fusiont, nem pedig “gypsy jazz”-t játszott. Kevesebben tudják róla, hogy jelentős zeneszerzői tevékenységet is folytatott: írt több hegedűversenyt, két operát és egy musicalt, utóbbit első feleségével, Caroline Casadesus énekesnővel.
Az 1956-ban skót és francia szülők gyermekeként született Lockwood hatévesen kezdett hegedülni. Jean-Luc Ponty zenéjének hatására kezdett érdeklődni az elektromos hangszerek iránt. 1981-ig játszott a Magma együttesben. Grappellivel 1976-ban ismerkedett meg egy jazzfesztiválon. Az idős mester turnéra hívta az akkor húszéves zenészt, ez az élmény indította el Lockwoodot a jazzpályán. Első lemeze 1979-ben jelent meg. Számos saját lemezt készített a 80-90-es években, de hallható volt sidemanként is például Billy Hart dobos Oshumare című albumán. Életének utolsó szakaszában Lockwood többnyire akusztikus lemezeket készített, és több projektben együtt dolgozott második feleségével, Patricia Petibon szopránénekesnővel.

Bővebben...

A neves Berklee College of Music-on végzett, 1990-es születésű zongorista és zeneszerző, Piotr Orzechowski a fiatal lengyel jazz generáció egyik legtöbbet díjazott zenésze. A montreux-i jazz szólózongora-versenyen 2011-ben elnyert első díjával látványos sikert arató zongorista azóta folyamatosan turnézik a világ minden táján, és több albumot is megjelentetett már, egyebek közt a Decca Classics gondozásában.
Orzechowski sikeresen ötvözi játékában a klasszikus és az improvizatív zenét, gyakran elhomályosítva a műfajok határait. Ez jól tetten érhető az Experiment : Penderecki címmel (Decca / Universal, 2012) megjelent lemezén, amelyen arra tett kísérletet, hogy Penderecki zenekari szerkezeteinek szóló zongorára való adaptálásával a kiemelkedő lengyel zeneszerző stílusának esszenciáját ragadja meg. Hasonló megközelítés jellemezte a High Definition Quartettel kiadott, Witold Lutosławski zenéjére épülő Bukoliki című lemezét is (ForTune, 2015). Ezt az anyagot a HDQ teltházas koncerten mutatta be az Opusban a 3. Polska Jazz Fesztivál közönségének. Diszkográfiájában saját kompozíciót tartalmazó lemezt éppúgy találunk (Hopasa, 2013), mint az Opust szintén megjárt Marcin Maseckivel közösen készített és a Capella Cracoviensis kíséretével felvett Bach-átiratokat (Bach Rewrite, 2013), vagy a népzenének a szokásos műfaji kereteket meghaladó értelmezését nyújtó szólóalbumot (15 Studies for the Oberek, 2014).
A zongorista mindemellett olyan vezető lengyel zenekarokkal is fellép, mint a Sinfonia Varsovia, a katowicei székhelyű Lengyel Nemzeti Rádió Szimfonikus Zenekara, az AUKSO Kamarazenekar vagy a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekara, hogy csak néhányukat említsük.
A kortárs zene több nagyságával is együttműködött, ilyen volt Philip Glass, Steve Reich és Krzysztof Penderecki, a jazz területéről pedig olyanokkal, mint Randy Brecker, Avishai Cohen, Victor Mendoza, Michał Urbaniak vagy az Oleś Brothers. Emellett a zenei világ számos más kiemelkedő előadójával is voltak közös projektei, elég a Portishead-es Adrian Utley, Carlos Zíngaro, Agata Zubel, Skalpel, William Basinski, Fennesz vagy Krzysztof Knittel nevét említenünk.
Orzechowski egyedi, azonnal felismerhető stílusának legfontosabb eleme egyrészről a modern improvizatív zene és a kortárs zene műfajainak – a romantika és az impresszionizmus, illetve a 60-as évek lengyel kortárs zenei irányzata, a szonorizmus hagyományait felhasználó – ötvözése, másrészről pedig már meglévő zenei anyagok merész zenei újrafogalmazása. Ennek jegyében készült el az improvizatív kifejezésmód lehetőségeinek további feltárását célzó legújabb szólóalbuma is, a 2017 októberében megjelent 24 Preludes & Improvisations. A pianista koncertje február 27-én lesz az Opus Jazz Clubban.

Bővebben...

Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy idén kik nyertek Grammy-díjat a jazzisták közül. A Mack Avenue lemezkiadó három fontos kitüntetéssel gazdagodott, hiszen náluk jelent meg Cécile McLorin Salvant énekesnő Dreams and Daggers című albuma, mely megkapta a legjobb vokális lemeznek járó elismerést; ugyancsak a Mack Avenue forgalmazza Christian McBride bőgős nagyzenekari lemezét, mely szintén díjat kapott; valamint ugyanitt látott napvilágot Billy Childs Rebirth CD-je, a legjobb hangszeres lemez a kritikusi szavazáson.

Bővebben...

Louis Marks, a Ropeadope Records igazgatója bejelentette: a kiadóhoz szerződtette Tony Adamo énekes/dalszerzőt. A muzsikus producere, a Herbie Hancock Headhunterséből ismert Mike Clarkot szintén szerződtette a cég. Adamo első Ropeadope-lemeze várhatóan 2018 októberében kerül majd piacra. Bővebben: https://ropeadope.com/about/

Bővebben...

Charles McPherson altszaxofonos, aki 1959-1972-ig volt tagja Charles Mingus zenekarainak, “Tijuana Moods” koncertturnét szervezett a néhai bőgős-zenekarvezető emlékére, illetve az ilyen című lemez anyagának felélesztésére új szeptettjével. A Tijuana Moods 1957-ben készült, de csak 1962-ben jelent meg, addig az RCA-stúdiók egyik polcán porosodott. Mint az a bőgős memoárjából (Beneath the Underdog) ismeretes, kisgyerekként került Kaliforniába, és fiatalkorában rendszeresen ellátogatott Tijuanába. Úgy gondolta, a késve megjelent LP a legjobb zene, ami valaha kikerült a kezei közül. Valóban mérföldkő: a makulátlan arrangement-okat pompás szólók egészítik ki.

Bővebben...

We Knew What We Had: The Greatest Jazz Story Never Told címmel mutatták be a legújabb jazz dokumentumfilmet Amerikában február 1-én. Az MCG Jazz in Pittsburgh produkciójában napvilágot látott alkotás az amerikai város nagy szülötteinek – George Bensonnak, Billy Strayhornnak, Mary Lou Williamsnek, Kenny Clarke-nak, Ahmad Jamalnak és másoknak – állít emléket. Az egyórás filmben több mint húsz clip, történelmi fotók és interjúk beszélnek arról, hogyan vált Pittsburgh az amerikai jazz egyik fellegvárává.

Bővebben...

Január 23-án hetvennyolc éves korában elhunyt Hugh Masekela trombitás-énekes, „a dél-afrikai jazz atyja”. Johannesburgi otthonában érte a halál. A muzsikus évek óta küzdött a prosztatarákkal. Masekela jazzdalai azzal a különös képességgel rendelkeztek, hogy sláger váljon belőlük. Ez történt egy korai számával (Grazing in the Grass) 1968 nyarán, amikor két héten át első helyen állt a Billboard Hot 100-as listáján. Az előző évben fellépett a Monterey International Pop Festivalon, az 1980-as években pedig Paul Simonnal turnézott a Graceland című sikerlemez anyagával.
Ramopolo Hugh Masekela 1939. április 4-én született Dél-Afrikában. Tizennégy évesen kezdett trombitálni, és hamarosan tagja lett az ország első ifjúsági jazzegyüttesének. Húszévesen megalapította első együttesét, a Jazz Epistlest. E zenekarban több későbbi híresség játszott, így a zongorista Dollar Brand és a dobos Makaya Ntshoko. Ők készítették Dél-Afrika első, négerek által felvett jazzlemezét Jazz Epistle, Verse 1 címmel. Egy évvel később a politikai helyzet elmérgesedésekor a trombitás száműzetésbe vonult. Előbb Londonba ment, majd New York-ban élt és tanult. Amerikában a jazzélet kiemelkedő képviselői segítették pályáját, mindenekelőtt Harry Belafonte. Masekela feleségül vette Miriam Makeba énekesnőt, akivel 1968-ig tartott a házassága. Ezt a válást még négy házasság követte a trombitás életében. Különböző zenei sikereket követően Masekela 1973-ban visszatért Afrikába. Nigériában telepedett le, ahol sokat játszott az afrobeat-úttörő Fela Kutival. 1974-ben egyik szervezője volt a Zaire 74 fesztiválnak. Az 1980-as évek derekán Botswanába költözött, ahol stúdiót rendezett be magának, és megalapította a Botswana School of Musicot. Nelson Mandela szabadulása után 1990-ben Masekela is végre hazatérhetett, de ezután is folytatta turnéit a világ körül. Számos lemez is őrzi a játékát.

Bővebben...

Koncertelőzetes július 3-ára. Valahányszor Chick Corea visszatér a Müpába, egy újabb együttesét hozza el számunkra. Ez alkalommal az új egyben régi is: az 1980-as évek végén alakult Chick Corea Akoustic Band 21. századi reinkarnációja érkezik hozzánk. Közel harminc éve a bőgős és basszusgitáros John Patitucci és a dobos Dave Weckl a legendás zongorista-billentyűs felfedezettjének számított, ma már mindketten tekintélyes munkássággal rendelkeznek, és hangszerükön számos követőjük akad. Corea pedig megmutatja, hogy hetvenhét évesen is képes megújulni.

Bővebben...

Február 3-án hatvanöt éves korában elhunyt Leon “Ndugu” Chancler jazzdobos, aki már zenei műfajokban (rock, pop, R&B, funk, disco, country) is szép nevet szerzett magának. Legnagyobb sikerét 1982-ben aratta, mivel ő dobolt Michael Jackson Billie Jean című lemezén. Jazzfelvételein a műfaj legnagyobbjaival játszhatott együtt. Szerepelt többek között Miles Davis, Herbie Hancock, Freddie Hubbard, Thelonious Monk, a Crusaders, Patrice Rushen, Hubert Laws, Stanley Clarke, Eddie Harris, Julian Priester, Joe Henderson, Harold Land, George Benson, Bobby Hutcherson és Jean-Luc Ponty albumain, koncertjein. Ő dobolt a Weather Report 1975-ös Tale Spinnin’ albumán is. Szintén a 70-es évek folyamán rengeteget dolgozott George Duke zenekaraiban. A pop-rock világában is jelentős előadókat kísért, így Carlos Santanát, Tina Turnert, Frank Sinatrát és Donna Summert. Az 1952. július 1-én született muzsikus Willie Bobo latin zenekarában és Gerald Wilson nagyzenekarában képezte magát az iskola elvégzése után. Felsorolt munkáin kívül filmzenékben volt hallható (pl. a Tisztességtelen ajánlatban), valamint saját nevén is adott ki lemezeket. 2012-ben például John Beasley és Darryl Jones társaságában adta ki 3 Brave Souls című gyűjteményét.

Bővebben...

Idén tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Jazz Showcase-t a Müpában, ennek keretében kilenc pályakezdő jazz-zenekar mutatkozhatott be, az esti koncerteken pedig a magyar jazz krémje tisztelgett Zoller Attila emléke előtt.
A Müpa immár több, mint egy évtizede ad lehetőséget fiatal magyar jazz-zenészeknek, hogy bemutatkozhassanak a közönségnek és a szakmai zsűri előtt csillogtathassák meg tehetségüket. A Jazz Tehetségbörze programjában az eddigi évekhez hasonlóan kilenc fiatal zenekar adott koncertet. Az első napon The Best Bad Trip, a LightBulb és Horváth Balázs Trió, a második napon a WindSingers, a Kalmár Panni Trió, valamint a Vintage Dolls, míg a zárónapon a The Coquette Jazz Band, a Choose Cheese és az Antal Gábor Trió lépett színpadra.
A nemzetközi zsűri kiemelte a versenyprogramban résztvevő zenekarok felkészültségét, és igen nagyra értékelte a műfaji sokszínűséget is, hiszen a három nap alatt a tradicionális swing zenétől a fúziós jazzen át egészen free jazzig minden műfaj képviseltette magát. A tehetségbörze során WindSingers aratta a legnagyobb sikert: az öt énekesből álló a capella együttes elnyerte a szakmai zsűri díját és a közönségdíjat is. A LightBulb alig lemaradva a második helyen végzett, és a Magyar Jazz Szövetség különdíját is ők kapták, míg tovább a díjakat, így a Zempléni Fesztivál díját Kalmár Panni Triónak és a Vintage Dollsnak adták, a Lamantin Jazz Fesztivál különdíját pedig The Coquette Jazz Band vehette át.

Bővebben...

Lugosi Dániel Ali és Balogh Tamás vehették át első alkalommal a Benkó-díjakat, amelyeket a Benkó Sándor Művészeti Alapítvány február 5-én adott át a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) rektori dísztermében.
Az elismeréseket a kuratórium egyhangú döntése alapján a klasszikus zene kategóriában Lugosi Dániel Ali klarinétművésznek, a Virtuózok tehetségkutató 2014-es győztesének adta át, jazz és dixieland kategóriában az innovativitást elismerve Balogh Tamás billentyűsnek, zeneszerzőnek ítélték oda – hirdette ki Batta András zenetörténész, az alapítvány kuratóriumának egyik tagja.

 

Bővebben...

A Magyar Jazz Szövetség Vezetősége 2018. február 18-án vasárnap 11.00 órára összehívja a Szövetség évi rendes közgyűlését a Budapest Jazz Clubban (1136 Budapest, Hollán Ernő u. 7.). A Közgyűlés akkor határozatképes, ha a teljes tagságnak több mint a fele jelen van. Határozatképtelenség esetén megismételt ülés a megjelentek számától függetlenül határozatképes.
Megismételt közgyűlés időpontja:
2018. február 18. vasárnap 11.30 óra
Helye: Budapest Jazz Club (1136 Budapest, Hollán Ernő u. 7.)
A határozatképtelenség miatt megismételt (másodszorra összehívott) ülés a megjelentek számától függetlenül határozatképes az eredeti napirendi pontokban.
Tervezett napirendi pontok:
1. A jegyzőkönyv vezetőjének és hitelesítőjének megválasztása, a napirend elfogadása
2. Beszámoló a Magyar Jazz Szövetség 2017. évi tevékenységéről, a Vezetőség éves beszámolója
Előterjesztő: Bágyi Balázs elnök
3. Beszámolók a Magyar Jazz Szövetség 2017. évi rendezvényeiről valamint tájékoztatás a 2018. évi tervezett rendezvényekről
Előterjesztők: Bágyi Balázs, Kollmann Gábor, Zsoldos Béla, Bordás József, Elek István, Gayer Ferenc, Pintér Zoltán
4. A Magyar Jazz Szövetség 2017. évi pénzügyi beszámolója, számviteli beszámolójának megvitatása és elfogadása
Előterjesztő: Bágyi Balázs elnök
5. A Magyar Jazz Szövetség 2018. évi költségvetésének megvitatása és elfogadása
Előterjesztő: Bágyi Balázs elnök
6. A Magyar Jazz Szövetség Ellenőrző Bizottsága éves beszámolójának megvitatása és elfogadása
Előterjesztő: EB elnök
7. Szavazás a szakmai díjak adományozásáról (Szabó Gábor díj, Pernye András díj, Gonda János díj)
a. jelöltállítás
b. szavazatszámláló bizottság megválasztása
c. szavazatok leadása
Szünet
d. részeredmény kihirdetése
e. második körös szavazatok leadása
Szünet
8. Szakmai díjak odaítélése - eredményhirdetés
9. Hozzászólások, javaslatok (határozathozatal nélkül)

A közgyűlésen lehetőség nyílik a tagdíjak rendezésére illetve tagfelvételi kérelmek kitöltésére is.
A közgyűlés nyilvános. Várjuk a Szövetség minden tagjának megjelenését, továbbá a jazz-zel foglalkozó, illetve a műfaj iránt érdeklődő kívülállókat is.