•  

  •  

  •  

  •  

  •  

A Müpa továbbra is a jazz élő legendáit hozza el a közönségnek az évad folyamán. A Jazztavasz sorozat legújabb előadójaként május 9-én Rebekka Bakken norvég énekesnő lép színpadra. Bakken nem szereti, ha bekategorizálják: bár jazzénekesnőként tartják számon, ugyanolyan otthonosan érzi magát a pop vagy épp a blues műfajában is. Háromoktávos hangterjedelme a lehetőségek széles tárházát nyitja meg a norvég énekesnő előtt, amit ki is használ. Irigylésre méltó magabiztossággal kalandozik a különféle zenei világokban: legyen szó akár Cyndi Lauper világslágerének „jazzesítéséről”, E. E. Cummings verseinek feldolgozásáról vagy éppen Tom Waits dalainak újragondolásáról. Utóbbiból egy egész lemez született, a Little Drop of Poison albumon egészen új megvilágításba helyezi Waits whiskey-zamatú zenéjét. Legutóbbi, 2018-ban megjelent bluesos jazz-pop lemezén, a Things You Leave Behindon pedig a női lélek bonyolultságáról és az elengedésről mesél. Cyrille Aimée és Sarah McKenzie mellett őt is a Jazztavasz sorozat keretében hallhatjuk majd: május 9-i koncertjén mindkét korongról hallhatunk majd szemelvényeket.

Bővebben...



A Bodeni tó partján lakó Dudás Lajos stílusosan The Lake and the Music címen jelenteti meg új lemezét. Részleteket még nem tudunk arról, mi minden lesz hallható a klarinétos újabb albumán, viszont a róla szóló hírben az is olvasható, hogy előkészületben van egy róla szóló újabb, hatvanöt perces jazzfilm is, mely a muzsikus kölni koncertjét mutatja be. A Subwayben rögzített filmanyag a WDR TV Köln felvétele.

Bővebben...



Máté J. György Készíts salátát című jazztörténeti könyvének pécsi bemutatója február 17-én este fél 6-kor lesz a Reménysugár Egyesület központjában (Pécs, Király utca 9.). A könyvbemutatót Retkes Attila, a Gramofon főszerkesztője, a kötet kiadója vezeti.
A könyv budapesti bemutatójáról készült egyórás videófelvétel megtekinthető a YouTube-on. (https://youtu.be/dgzZ05IvTXY).



Ritkán számolhatunk be a Balkánon született jazzlemezekről, most azonban felhívjuk olvasóink figyelmét a MoonJune lemezkiadó gondozásában megjelent Frame And Curiosity című albumra, melyet a Nikolov-Ivanovic Undectet jegyez. A tizenegy tagú, szokatlan hangszeres felállásban játszó zenekart a billentyűs Vladimir Nikolov és a dobos Srdjan Ivanovic közösen vezeti. A zenében keverednek a balkáni motívumok és a tradicionálisabb jazzelemek. A zenekar Szerbiában és Franciaországban élő muzsikusokból áll.

Bővebben...

Részlet Turi Gábor nemrég megjelent Amerikai jazznapló című kötetéből (Gramofon Könyvek):

Jazzkikötő

A filmrendezőként és színészként ikonikus New York-ivá vált Woody Allen hétfő esténként a Carlyle Hotel kávézójában fújja klarinétját Eddy Davis New Orleans Jazz Bandjének vendégeként. A belépő száz dollár, minden jegy hónapokkal előre elkel. Nem a zene vonzza a sok európai turistával tarkított közönséget: a mozi sztárját akarják látni, a hírességet, akivel az élet kegyes ajándékaként két órán át közös levegőt szívhatnak. És ő rászolgál a figyelemre, elmélyülten, teljes odaadással vesz részt a közös zenélésben, a szünetben pedig eleget tesz celebstátuszából következő kötelezettségének, autogramokat osztogat, türelmesen válaszol az érdeklődő kérdésekre. A Village Voice hetilap riportja már-már idilli képet fest a helyzetről – ami azonban, mint a szerző is megjegyzi, nem a valóságot tükrözi. Allen esete kivétel: az egyszerűsége és közvetlensége miatt általa annyira kedvelt tradicionális stílus az utóbbi években szinte eltűnt, a nyolcmilliós metropoliszban három-négy helyen, alkalomszerűen játsszák. Utánpótlása nincs, a jazztársadalom muzeális ereklyeként tekint rá, a fiatal közönség más zenékhez vonzódik. Vannak adatok, amelyek alátámasztják a jazz jövőjét borúlátóan szemlélők jóslatait. A közönség öregszik, az eladott hanghordozók aránya a 2001-es 3,4 százalékról 2008-ra 1,1 százalékra csökkent. A jelek arra mutatnak, hogy a jazz elveszítette a kapcsolatát az újabb nemzedékekkel. A korábbinál jóval kevesebb Ahol utcát neveznek el jazzmuzsikusokról 26 klubban nyílik lehetőség élő zene hallgatására, a rádiók és a televíziók elvétve sugározzák ezt a zenét, s ami nem hallható, azt nem lehet megismerni, megszeretni. A jazz elvontságával vagy harsány expresszivitásával falat húz önmaga és a könnyebben emészthető zenékre vágyó hallgatóság közé. Ráadásul a muzsikustársadalmat stiláris viták osztják meg: a kísérletező, improvizatív vonulat képviselői szóra sem méltatják a hagyományos irányzatok követőit, a tradicionális jazz művelői pedig elzárkóznak minden újítástól. Közeledne a végítélet napja? Egy évtizede Ben Ratliff, a New York Times szakírója még a hip hop ritmusokat a jazz harmóniáival ötvöző, a korszerű stúdiótechnika megannyi eszközével élő norvég muzsikusoktól várta a megújulást. Tény, hogy az évtizedeken át viszonyítási pontként tételezett amerikai jazz kifáradni látszott: a 60-as évek polgárjogi mozgalmaihoz kötődő fekete avantgárd tüze lelohadt, a 70-es évek jazz-rock irányzata fölött eljárt az idő, a 80-as években a ,40/,50-es évek bebop/ hard bop stílusához visszanyúló modern main stream vonulat nem tudott megszabadulni a retro minősítéstől, a 90-es évek dél-manhattani zenéje pedig túlságosan intellektuálisnak bizonyult ahhoz, hogy szélesebb közönséghez jusson el. A látogató mindennek ellenére viruló jazzélettel találkozik New Yorkban 2010 nyarán – azzal együtt, hogy az utóbbi évtizedben átrendeződés ment végbe az élő zene elsődleges helyszínéül szolgáló klubok világában. A leghíresebbek – a történelmi levegőjű Village Vanguard, a jól menő Blue Note, a Times Square közelében fekvő Birdland, a high-tech berendezésű Iridium, a feltörekvő Jazz Standard és a Lincoln Centerben található elegáns Dizzy’s Club – a város idegenforgalmi nevezetességei között számon tartott helyek. Üzemszerűen szervezett programjaik kétórás váltással zajlanak, a zenekarok egy este kétszer-háromszor is színpadra lépnek. A belépő 20-70 dollár, néhol kötelező italfogyasztás van, és vacsorázni is illik. Több klub az utóbbi tevékenységből tartja fenn magát. Vannak persze a klubéletnek más szintjei is: meghittebb helyek, ahová olcsóbb a bejutás, ahol közvetlenebb a kapcsolat az előadók és a hallgatók között, és a kiporciózott játékon túl kötetlen örömzenélésekre is adódik lehetőség. Ezek általában kisebb vállalkozások – ne feledjük, a legtöbb jazzklub üzleti alapon működik –, mint a Smalls, a Smoke vagy a Stone. Az avantgárd bölcsőjének számító, kultikus helynek tartott Knitting Factory a drága helyiségbérletek miatt néhány éve Brooklyn városrész bohémtanyává átalakult Williamsburg negyedébe tette át székhelyét, miközben a jazzről az alternatív rockzenére váltott. És vannak klubok, mint a Jazz Gallery, ahol nincs fogyasztás, csak a zene. Délnyugat Manhattan, Hudson utca, üres telek mellett álló, alacsony háztömb, az első emeletre szűk lépcső vezet, a fehérre meszelt téglafalú, keskeny helységbe ötvenen férnek be. Szombat este van, a hőség elviselhetetlen, mert kikapcsolták a zajos hűtőberendezést: lemezfelvétel készül Tony Malaby szaxofonos koncertjéről. A kvartettben trombitán az 1960-as években feltűnt, legendás chicagói Leo Wadada Smith játszik, a belvárosi jazzélet meghatározó személyisége, William Parker bőgőzik, a doboknál Nasheet Waits ül – négy markáns egyéniség. Kéttucatnyian vagyunk részesei az intellektuálisan pallérozott, a szabad kifejezésnek is teret adó, hullámzó energiájú, a hőmérséklethez képest kissé hűvös zenének. Másnap telt ház hallgatja az Európában alig ismert Walter Smith III szaxofonos feketékből álló együttesét. A zongoránál a mai jazz nagy formátumú egyénisége, Jason Moran, a doboknál Eric Harland ül, a trombitát a Thelonious Monk-verseny győztese, a fiatal Ambrose Akinmusire fújja. A világosan tagolt kompozíciók, az öszszehangolt együttes játék, a harmóniákat feszegető, erőteljes szólók rendre tapsra ragadtatják a közönséget. A levegő vibrál, és nem az újra működő légkondícionáló miatt. Ezt a modern hangvételű, a hallgatókkal kapcsolatot találó zenét mérföldek választják el Woody Allen tradicionális New Orleans-i játékától. Pedig mindkettő ugyanannak a fának a hajtása. Allen segít életben tartani egy kihalóban lévő játékmódot, jókedvű muzsikálása örömöt varázsol a hallgatók arcára. New Orleans kollektív improvizációs technikája Walter Smith III zenéjének is meghatározó rendezőelve, de nem a vissza-, hanem az előretekintés jegyében. Száz évnyi jazztudás birtokában ő a saját hangján akar megszólalni. (2010)

„Ez egy olyan hely, ahol egymás zenei családja leszünk, egymástól tanulunk, a zenét tartjuk a legfontosabbnak, a zene köt össze bennünket, a zene az öröm és a szeretet forrása, a zene emel fel egymáshoz bennünket. És csak ez számít: a Zene mindenekelőtt." (Snétberger Ferenc)

A Snétberger Program középpontjában a különleges zenei tehetséggel rendelkező, hátrányos helyzetű fiatalok tehetséggondozása áll olyan egyedi módon, amely különbözik minden más iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli, a többségi társadalmi oktatási, nevelési hagyományokra épülő rendszertől, ugyanakkor a két rendszert integrálja egy magasabb szintű megoldássá. A Központban folyamatosan kutatunk olyan hangszeren játszó és énekes fiatalok után, akik hátrányos helyzetük miatt a képességeiktől messze elmaradó oktatásban részesülnek. Eddig 800 diákot hallgattunk meg. 300 fiatal végezte el sikeresen Programunkat, akik közül minden negyedik felvételt nyert konzervatóriumba vagy zenei felsőoktatási intézménybe. A veleszületett zenei tehetségre alapozva az a cél, hogy a diákokat eljuttassuk zenei tanulmányaik legfelsőbb fokára és utat mutassanak nekik a nagyvilágba. Jazz és klasszikus műfajra koncentrálunk, de kiemelkedő produkciók esetén elfogadunk és támogatunk más műfajokat is.

Immár 10. éve keressük határainkon innen és túl azokat a zeneileg tehetséges, elsősorban hátrányos helyzetű fiatalokat, akik a Snétberger Program ösztöndíjasaként egy éven keresztül ingyenesen vehetnek részt egyénre szabott, a hagyományos iskolai tanulmányokkal párhuzamosan végezhető képzésünkben a Balaton-felvidéki Felsőörsön elhelyezkedő Központunkban. Egyedülálló kurzusainkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósítjuk meg. Kiemelt célunk, hogy a lehető legtöbb fiatalhoz eljuttassuk a lehetőség hírét, itthon és a szomszédos országokban egyaránt.

A Snétberger Zenei Tehetség Központ alapítója és művészeti igazgatója Snétberger Ferenc. Az oktatási modellt berlini tanári tapasztalatira építve álmodta meg és dolgozta ki. Életútja és munkája egyként bizonyítja a központ hitvallását, hogy a zene felemel. Salgótarjánban született, hétgyermekes roma családban. Ma Liszt- és Kossuth-díjas gitárművész, zeneszerző, az egyik legismertebb és legsikeresebb jazz- és világzenei előadó. Alapító-művészeti
igazgatónk elnyerte a "Magyar Tehetség Nagykövete” címet, ugyanakkor a romák társadalmi felzárkózásának elkötelezettje.

Központunk – amely egyben a MATEHETSZ Kiemelt Tehetségpontja is – működtetéséért a Camp Europe Felsőörs Közhasznú Kft. (ügyvezető igazgató: dr. Lantos Krisztina) felelős. Munkánkat kiemelten támogatja az Emberi Erőforrások Minisztériuma. 2018-ban Bonis Bona díjjal jutalmazták munkásságunkat.

A 2011 óta létező tehetségközpontunk országos szintű és határon túlnyúló működése öt terület köré szerveződik:

· tehetségkutatás
· tehetséggondozás, zenei képzés, munkaerőpiaci képességfejlesztés
· pályaorientáció és karrier-tanácsadás
· szociális gondozás, mentorálás
· koncert-szervezés

Minden évben meghallgatásokat tartunk, ahol Snétberger Ferenc választja ki a legtehetségesebb jelentkezőket. A zenei előképzettség, a kottaolvasás, a saját hangszer nem feltétel, csak a tehetség számít. Erre a velük született adottságra alapozva a fiatalok egy olyan komplex képzésben részesülnek, amely nagyban elősegíti zenei előmenetelük mellett a többségi társadalomba való beilleszkedésüket is. Központunk mind infrastruktúrájában, mind elhelyezkedésében az elmélyült zenei képzésre lett kialakítva, itt minden a zenéről szól. A fókuszban az egyéni képességekhez mért folyamatos fejlődés áll, amelyet egy egyedülálló közösségben valósítunk meg, hiszen a különböző korú és képességű diákok a kurzusok alatt együtt élnek a Központban tanárainkkal, mentorainkkal és a stáb tagjaival.

Évente 60 fiatallal kötünk ösztöndíjszerződést. Ennek keretében a diákok egyénre szabott, intenzív zenei képzést, folyamatos mentori támogatást, személyre szabott készségfejlesztést, különórákat, vizsgafelkészítést és pályaorientációs tanácsadást kapnak. Számos volt diák előmenetelét pedig aktívan nyomon követjük.

Kiemelkedő művészek és kiváló mentorok dolgoznak azon, hogy diákjaik a tárgyi tudás mellé reális pályaképet, jó önismeretet és elérhető célokat kapjanak. Snétberger Ferenc a legjobb klasszikus és jazz művészek meghívásával választja ki tanárainkat. A tanárok között éppúgy, mint a stáb többi tagja között, roma és nem roma kollégák dolgoznak együtt. Snétberger Ferenc mellett oktat a Központban többek között ifjabb Szakcsi Lakatos Béla, Lakatos György vagy Kraszna László és Csík Laura is. Emellett olyan volt diákok is tanítanak, akik korábban a Központ tanulói voltak, ma pedig a Zeneakadémián egyetemi hallgatók.

Mindennek terepe a 12 hétnyi bentlakásos kurzus, amelyre minden évben az iskolai szünetek alatt kerül sor, Felsőörsön. A diákok zenei képzése köré szerveződve egy olyan program megvalósítása a cél, amely komplex módon képes a fiatalok előmenetelét segíteni. A zenei-szakmai oktatáson túl vagy akár azon keresztül egyéb kompetenciák folyamatos fejlesztése is zajlik Központunkban. Fontos, hogy ezt a tudást a kortárs segítés módszerén keresztül is igyekszünk átadni. A mentorok és animátorok olyan fiatal szakemberek, akik nemcsak professzionális segítői, de koruk miatt társai is a diákoknak. Jellemző tendencia és tudatos célkitűzésünk is, hogy a program korábbi résztvevői később maguk is a Központban zajló oktatás résztvevőivé válnak, zenei segítőként vagy animátorként.

A kurzusok alatt (6 hét nyáron, 3 hét ősszel, 3 hét tavasszal), az elfogadáson alapuló, tudásközpontú szemlélet Központunk életének minden mozzanatát áthatja. Reggeltől késő estig folynak az órák, a diákok tanáraiktól és egymástól is tanulnak, így a komplex fejlesztés kulcsa abban rejlik, hogy a Központban tartózkodó minden felnőtt, a tanároktól kezdve a mentorokon és kortárs segítőkön át, egészen a technikai személyzetig, azon dolgozik, hogy a diákok az élet minden területén előrébb lépjenek, tapasztaljanak, tanuljanak, fejlődjenek.

Központunk diákjait számos koncerten lehet hallani. Minden évfolyam nagy zárókoncerttel ér véget egy neves budapesti koncertteremben. Tavaly a Vigadóban léptünk fel. De muzsikáltak a fiatalok a Művészetek Völgyében, a Bazilikában, az Ördögkatlan Fesztiválon vagy a Szigeten is, továbbá egyre több külföldi fellépési lehetőséget is kapunk, hiszen egyedülálló képzésünkre és diákjaink muzsikájára egyre több európai országban is kíváncsi a közönség. Tavaly tavasszal Madridban a királyi család előtt zenélhettek, de jártak Portugáliában a Terras sem Sombra fesztiválon és meghívást kaptak a stockholmi, strasbourgi és washingtoni Magyar Nagykövetségtől is. A Spanyol Roma Kulturális Intézet a Nuevos Creadores díjjal méltatta tevékenységüket. A spanyol királyi család tagjai, többek között Zsófia királyné és Iréne főhercegnő is elismerését fejezte ki a magas színvonalú koncertért, a Központban folyó munkáért. 2017-ben a Brüsszelben megrendezett Roma Platformra is meghívást kapott a Központ, ahol több mint 250 résztvevő, magas rangú politikusok, európai intézmények és nemzetközi szervezetek képviselői, roma és pro-roma szervezetek valamint az akadémia területéről érkező résztvevők számára adtak áttekintést a Központ működéséről és komplex programjáról. A hallgatóság betekintést nyert az oktatásból a munkaerőpiacra történő átmenet egy igen specifikus szegmensébe: miként járul hozzá a világszínvonalú és személyre szabott zenei képzés és egyéni mentorálás a roma fiatalok munkaerő-piaci integrációjához.

Az évi 100 órányi koncert adta fellépési lehetőség nemcsak azért fontos a fiatalok számára, mert a színpadon való szereplésben is komoly gyakorlatra tehetnek így szert – sokszor neves művészek kíséretében, hanem azért is, mert ezúton is bemutathatják tudásokat és autentikus és hiteles módon képviselhetik mottónkat, hogy „a zene felemel”.

A program sikerességét igazolja az is, hogy évről-évre számos diákunk tesz sikeres felvételi vizsgát valamely zenei szakközépiskolába vagy szakgimnáziumba. Több diák jutott be a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, sőt külföldi intézménybe is. 2017-ben a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek programjába egy diák, a Zeneakadémia egyetemi képzésére három diák nyert felvételt. Egy pedig Bernben tanul tovább. Második alkalommal küldhettek diákokat Berlinbe is egy-egy hónapos tanulmányi útra a Collegium Hungaricum támogatásával.

Kapcsolat:
Snétberger Zenei Tehetség Központ / 8227 Felsőörs Hóvirág u. 28.
www.snetbergercenter.org / Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. / 003687/799-004 / Facebook

Bővebben...

„Egy új prog-jazz supergorup” (Jazzwise), „teljesen eredeti identitás, amely a brit jazz egyik legjobbjának ígérkezik...” (The Guardian), „eklektikus, szenvedélyes és elképesztő” (LondonJazz) – ilyen és ehhez hasonló lelkesedés fogadta a sokoldalú poszt-jazz kvartett, a 2012-ben alakult zeneszerző-zenész csoport, a Let Spin bemutatkozását. Személyes és zenei ethoszukat egyaránt az egyenlőségre törekvés jellemzi. Ez persze érthető, hiszen a Moss Freed gitáros (Union Division, Spike Orchestra), Ruth Goller basszusgitáros (Melt Yourself Down, Vula Viel), Finlay Panter dobos (Beats & Pieces Big Band, Sound 8 Orchestra) és Chris Williams szaxofonos (Led Bib, Sarathy Korwar. Liran Donin's 1000 Boats) alkotta négyesfogatban – a Phronesishez vagy a The Bad Plushoz hasonlóan – midegyik tag szerző is egyben és a hangszereléseket is általában együtt alkotják meg. Lemezeikre mindnyájan ugyanannyi számot írnak, a végleges tartalomról pedig mindaddig egyeztetnek, amígy egyhangú döntés nem születik. Jól példázza ezt mind a 2014-es Let Spin, mind a rákövetkező évben kiadott Let Go lemezük, mindkettő az Efpi Records kiadásában.
Jelenleg harmadik albumukon dolgoznak, mely 2020 tavaszán jelenik meg, szintén az Efpi Recordsnál. Az Alex Killpartrick producerrel szoros együttműködésben létrehozott, nyolc dalból álló gyűjtemény a kísérleti poszt-jazz diadalmenete lesz, hűen tükrözve a zenekar egyre bővülő zenei inspirációinak szövevényes hálóját, elmélyült érdeklődésüket a legfrissebb produkciós technikák iránt – és nem utolsósorban a tagok egyéni fejlődését, úgy zeneszerzőként mint előadóként.
Igencsak szertágazó inspirációik – a Rage Against The Machine-től Hermeto Pascoalig, Bill Friselltől J. S. Bachig – olyan hangzássá sűrűsödnek, mely kizárólag a sajátjuk. Nehezen megragadható dallamaik, súlyos groove-jaik, eufórikus improvizációik és az idővel való játékosságuk különleges keverékével a Let Spin élő előadásai minden alkalommal lenyűgözték közönségüket az Egyesült Királyságban. Lelkesedésük más művészekre is átragadt, így a kortárs jazz legizgalmasabb képviselői közül olyanokkal dolgoztak együtt, mint Laura Jurd, Sarathy Korwar, Led Bib, a Beats & Pieces Big Band és a Melt Yourself Down. Budapesti koncertjük február 7-én lesz az Opus Jazz Clubban.

Bővebben...

Az Izraeli Jazztavasz első koncertjén (Opus Jazz Club, február 5.) a bőgős, basszusgitáros, producer és zeneszerző, Liran Donin evez be az Opus színpadára 1000 Boats nevű, öttagú formációjával. Liran jellegzetes groove-jai, elképesztő virtuozitása úgy bőgőn, mint basszusgitáron, és innovatív hangzása elegánsan ötvözi a jazz formanyelvét izraeli zenei gyökereivel.
Az izraeli származású bőgős-basszusgitáros, producer és zeneszerző, Liran Donin, pályafutása során jó néhány – igen széles zenei spektrumot átfedő – élvonalbeli művésszel és együttessel dolgozott együtt, mint amilyen a Led Bib, a Polar Bear, Shabaka Hutchings, Mulatu Astatke, vagy Chrissie Hynde. Liran jellegzetes powerhouse groove-jai, elképesztő virtuozitása úgy bőgőn, mint basszusgitáron, és jellegzetes, innovatív hangzása elegánsan ötvözik a jazz élvonalában régóta betöltött szerepét saját zenei gyökereivel.
Donin 2017-ben megalapított izgalmas és energikus saját együttese, a világszínvonalú zenészekből álló 1000 Boats, a Cavalo Records kiadásában jelentette meg 8 Songs című lemezét, melyet a The Guardian a 2018-as év legjobb 10 jazzalbuma, a Jazzwise magazin pedig a 2018-as év 10 legjobb kiadványa közé választott. A lemez anyagával óriási sikerrel turnézták végig az Egyesült Királyságot és Európát. A turné egyik állomásán, a Nijmegen Music Meeting Jazz Fesztiválon felvett élő albumuk kiadásának előkészületei nagyban folynak már, arról az első kislemez 2019. november végén jelenik meg.

Bővebben...

salata

Január 16-án zajlott le az Írók Boltjában a Jazznoise szerkesztője, Máté J. György Készíts salátát című új jazztörténeti-művelődéstörténeti könyvének bemutatója. A kötetnek Pécsen is rendeznek bemutatót február 17-én, a Reménysugár Kulturális Egyesület központjában (Király utca 9.), 17:30-as kezdettel. A beszélgetésben közreműködik a könyv kiadója, illetve a Gramofon főszerkesztője, Retkes Attila, valamint a szerző.

Példátlan jazzvállalkozás az altszaxofonos Sherman Irbyé: megzenésítette Dante Alighieri nagy műve, az Isteni színjáték
első részét, A pokol-t. Irby a Jazz at Lincoln Center Orchestra szólistája, a nagyzenekart a páratlan vállalkozáson is Wynton Marsalis vezeti. Az eposz Irby-féle átdolgozása színekben gazdag zenei vízió az Inferno kilenc köréről. Dantét a néhai baritonszaxofonos, Joe Temperley hangja személyesíti meg.

 

Bővebben...

 

December 31-én egy New Jersey-i kórházban elhunyt Vic Juris jazzgitáros. Hatvanhat éves volt. A sokszínű zenés életmű mellett Juris két egyetemen is oktatott zenét. Élete utolsó két évtizedében főként trióban játszott barátjával, Dave Liebman szaxofonossal.
Juris Victor Jurusz Jr. néven született 1953. szeptember 26-án New Jerseyben. Tízévesen kezdett gitározni, főleg autodidaktaként. Pályája elején Pat Martino ajánlotta be orgonistákho zenekaraiba, így játszhatott együtt többek között Jimmy Smith Hammond-mesterrel vagy Shirley Scottal. Később szaxofonosok (Phil Woods, Richie Cole) együtteseiben is feltűnt. Gitárduó-fellépései is híressé tették (például Larry Coryell és John Etheridge oldalán). 2019-ben diagnosztizáltak nála áttétes májrákot – ez okozta a halálát is.

Bővebben...

 

Rabbit's Blues: The Life and Music of Johnny Hodges címmel 240 oldalon jelentette meg Johnny Hodges alt- és szopránszaxofonos életrajzát Con Chapman szakíró. A viszonylag eseménytelen életű, csendes, kicsit visszahúzódó, 1907-ben született muzsikus élete talán legjelentősebb pillanatait az Ellington Big Bandben töltötte el, bár jó néhány saját lemezt is készített. Tizenhárom évesen már színpadon játszott, akkor még zongorán. A bostoni fiatalember az 1920-as évek közepétől élt New Yorkban. 1952-ben John Coltrane is a Hodges-zenekar tagja volt. A kötet, bár nagy meglepetésekkel nem szolgál, mindenképp fontos olvasmány lehet a jazztörténet iránt érdeklődőknek (Oxford University Press, 2019).

  

Bővebben...

Január elején új jazzlemezzel nyitotta az évet a BMC. Jobb hangulatú muzsikát nem is találhattunk volna az új évtized beindításához, mint két nagyszerű jazz-zenész, Kristjan Randalu zongorista és Dave Liebman szaxofonos sajátos tárlatvezetését „Muszorgszkij képei” közt. A Mussorgsky Pictures Revisited igazi remeklés, egyszerre kaland és kulturális összegzés. Liebman, korunk egyik legjobb tenorszaxofonosa korábban már három másik BMC-kiadványon is hallható volt.

Bővebben...


Öt LP-ből álló gyűjteményben jelentették meg a Craft kiadónál Chet Baker Chet című gyűjteményét, mely a trombitás/énekes Riverside-albumait tartalmazza. Mint ismeretes, Baker két évet (1958-59) töltött a Riverside-nál, méghozzá abban az időszakban, amikor – Dave Gelly jellemzése szerint – kialakult róla a Frank Sinatrából, Bix Beiderbecke-ből és James Deanből összegyúrt imázs. Az értékes gyűjteményben olyan lemezek találhatók, mint a
(Chet Baker Sings) It Could Happen to You, a Chet Baker in New York, a Chet, valamint a Chet Baker Plays the Best of Lerner and Loewe.

Bővebben...



Az elmúlt egy hónapban ismét sokat beszéltek (és írtak) Nat King Cole-ról. Megjelent ugyanis a Hittin’ the Ramp: The Early Years 1936-1943 című 7 CD-ből, illetve 10 LP-ből álló reprezentatív dobozos kiadvány a Resonance Records gondozásában. Cole igazi szupersztár volt, több mint száz slágert jegyzett, és olyan számokban fogytak a lemezei, mint Bing Crosbyéi vagy Elvis Presleyéi. Első örökzöldjét 1944-ben játszotta lemezre, huszonöt évesen, de akkor már egy évtizede ismert volt profi muzsikusként. Sokan énekesként tartják számon, holott zongoristaként legalább olyan jelentős életművet hagyott ránk. Egyesek szerint Art Tatummal és Bud Powellel lehet csak egy lapon emlegetni. A mostani kiadvány gyakorlatilag az összes 1944 előtti felvételét tartalmazza, feljavított hangminőségben.

Bővebben...