•  

  •  

  •  

  •  

  •  

A hírek szerint 2021 februárjában duólemezt jelentet meg a nyolcvanhárom éves tenorszaxofonos Archie Shepp és a negyvenöt éves pianista Jason Moran. ez lesz első közös lemezük. A lemez címe egy spirituáléra utal: Let My People Go. A 2017-ból és 2018-ból származó felvételeket tartalmazó albumot Shepp saját vállalata, az Archieball Records gondozza majd. Mint ismert, Shepp főleg 1970 utáni lemezein kezdte bővíteni repertoárját blues-zal, swing-örökzöldekkel, valamint spirituálékkal és gospel-számokkal.

 

Bővebben...

 

December 10-én jótékonysági streaming koncertet tartanak a pandémia által sújtott amerikai jazz-zenészek megsegítésére. A koncert apropója Charlie Parker születésének századik évfordulója. Így a rendezvény maga is a Bird Calls címet viseli. A kétórásra tervezett all-star show-t egy New York-i, egy Los Angeles-i és egy New Orleans-i helyszínen rögzítik, az egészségügyi előírások maximális figyelembe vételével. Fellép többek között Buster Williams, Patrice Rushen, Tom Scott, Jimmy Owens, George Cables, Antonio Hart, Billy Hart, valamint Roy Haynes és sokan mások.

More Than Another Day címmel jelenteti meg a napokban vadonatúj lemezét a zongorista/komponista Lisa Hilton. Trióalbumán két régebbi muzsikustársával játszik: Rudy Royston dobol és Luques Curtis bőgőzik. Hilton zeneszerzői erényeit a lemezen található kilenc új kompozíciója bizonyítja, ezeket egy Cole Porter-feldolgozás egészíti ki.
Lisa Hilton egy kis kaliforniai településen született. Első lemezét 1997-ben publikálta Seduction címmel. Elismert jazz-zongorista, de emellett jótékonysági munkája is nevezetes, főleg a vakok segítése terén kifejtett tevékenységét méltányolják hazájában.

 

Bővebben...


A karácsonyi ünnepek közeledtével a többek között a lapszámaihoz mellékelt CD-iről nevezetes JAZZIZ magazin igényes ünnepi CD-vel kedveskedik olvasóinak. Klasszikus karácsonyi felvételeket tartalmaz a lemezük, melyen például John Coltrane, Charlie Parker, Chet Baker, Jimmy Smith, Kenny Burrell, Dave Brubeck, Oscar Peterson és Lionel Hampton számai hallhatók. A gyűjtemény húsz dalt tartamaz.

Száz esztendeje született Dave Brubeck, kimagasló alakja a jazztörténetnek. A Time magazin 1954-ben címlapon hozta a zongorista portréját, ami korábban csak egyetlen jazz-zenésznek, természetesen Louis Armstrongnak kijáró elismerés volt. Az 1950-es évek Amerikájában – ma így mondanánk – a csapból is Brubeck folyt. Sorra jelentek meg lemezei, dalait játszotta a tévé és rádió, egyetemi campusokon rendszeres fellépő volt kvartettjével.
A gyermek Brubecket először anyja tanította zongorázni, később Darius Milhaud emigráns francia zeneszerző növendéke lett. Nem csoda hát, hogy önmagáról azt mondta: „zongorázó zeneszerző vagyok”. Híres kvartettjének bőgőse, Gene Wright fekete volt. Amikor Brubeck felkéréseket kapott déli államokból, illetve Dél-Afrikából, hogy adjon koncerteket három fehér muzsikussal, a zenekarvezető határozott nemet mondott. 1958-ban Brubeck együttese különböző földrészeken turnézott, elsősorban az amerikai diplomáciának köszönhetően. Isztambulban Brubeck meghallott egy szokatlan ritmikájú, 9/8-ban játszott népi tánczenét, ennek alapján írta meg híres Blue Rondo à la Turk című darabját.
A „török” dal Brubeck máig legkeresettebb, 1959-es Time Out című albumán jelent meg. A lemezen szereplő hét dal mind szokatlan és bonyolult ütemben (6/4, 7/4, 5/4) szól. Ez volt az első jazzlemez a világon, mely több mint egy millió példányban kelt el. Brubeck zenéi különböző forrásokból táplálkoztak. Disney-filmek betétdalai épp úgy megihlették, mint a japán koto hangja. Egyes szerzeményeiből standardek lettek (pl. The Duke). A muzsikus mélyen hívő vallásos ember volt, ez fejeződik ki több nagyobb ívű kompozíciójában (The Light in the Wilderness, The Gates of Justice). Kvartettjének másik szólistája a jellegzetesen lágy hangú Paul Desmond altszaxofonos volt, aki 1977-ben hunyt el. Brubeck nélküle is folytatta pályáját más fúvós szólistákkal. Brubeck szinte haláláig dolgozott. Utoljára 2011-ben játszott, 2012. december 5-én érte a halál.

Bővebben...

December 7-én a YouTube-on és a Facebookon lehet majd követni este 8 órás kezdettel a legendás bostoni jazz impresszárió, Fred Taylor emlékére rendezett streaming koncertet. Az ingyenes programon hallható lesz Diana Krall, Kurt Elling, Danilo Pérez, Esperanza Spalding, Terri Lyne Carrington, John Patitucci és sokan mások. A különleges vendégművészek között találjuk Pat Methenyt és Harry Connick Jr.-t.

 

 

Bővebben...


Lynne Arriale zongorista negyed évszázada lép fel nemzetközi színpadokon. A Jazz Police szerint ő „nemzedékének koszorús költője”. Arriale volt a Great American Jazz Piano Competition első győztese. Mintegy tizenöt lemezen jelentette meg eddigi életművét. Legutóbbi albuma Chimes of Freedom címmel jelent meg a Challenge kiadónál. A tíz melódiát Arriale mostani triója (Jasper Somsen bőgős és E. J. Strickland dobos) szólaltatja meg, de egyes számokban egy vendég énekes szólistát, K. J. Denhertet is hallhatjuk. A címadó számot Bob Dylan írta, de a számok zöme Arriale saját szerzeménye. 

Bővebben...

 

A JazzTimes olvasói megszavazták a 2010-es évek 10 legjobb lemezét. Kommentárok nélkül közreadjuk a szavazás eredményét.

 

 

1. Kamasi Washington: The Epic
2. Wayne Shorter Quartet: Without a Net
3. Esperanza Spalding: Radio Music Society
4. Brian Blade & the Fellowship Band: Landmarks
4. Keith Jarrett/Charlie Haden: Jasmine
5. Maria Schneider Orchestra: The Thompson Fields
6. Pat Metheny: Unity Band
7. Ambrose Akinmusire: When the Heart Emerges Glistening
8. Wayne Shorter: Emanon
9. Kurt Rosenwinkel: Star of Jupiter
10. Brad Mehldau Trio: Ode

A The New York Times október 27-i számában cikk olvasható Sun Ra zenekarának mai helyzetéről, illetve az 1993-ban elhunyt zenekarvezető szellemi hagyatékáról. Az Arkestrát továbbra is az altszaxofonos Marshall Allen irányítja – kilencvenhat évesen is! Swirling címmel lemezt jelentettek meg a napokban, hosszabb szünet után. A cikkben Farid Barron, az Arkestra jelenlegi zongoristája azt nyilatkozza, hogy a zenekar számára kezdetben kakofóniának ható szabad improvizációi közben értette meg mélyebben Art Tatum zenéjét is.
A Swirling dupla LP, mellyel egyaránt szól a zenekar a régi Sun Ra-rajongókhoz és az életművével ismerkedőkhöz. Található rajta swing és chicagói blues, avantgarde improvizáció és absztrakt elektronika. És sok más minden. Az ének és a deklamálás se hiányzik az új LP-ről: a néhai June Tyson énekesnőt ma Tara Middleton énekes/hegedűs próbálja pótolni, aki 2012-ben csatlakozott az Arkestrához.

Bővebben...



A JAZZIZ 2020 novemberi számának címlapsztorija a Yellowjackets együttesről szól. Hogy pontosak legyünk, az együttes billentyűse, Russell Ferrante mesél a lap újságírójának a zenekar XL című új lemezéről, valamint az elmúlt negyven esztendő fusion-innovációiról.
A népszerű lap interjút közöl továbbá Herb Alperttel, valamint a gitáros Hazarral. Elegy for a Side Man címmel emlékezik a JAZZIZ Peter Ecklund kornettosra. A hosszabb írásokat ezúttal is számos lemezkritika és rövidhír egészíti ki.

Bővebben...

Október 21-én százhét éves korában kaliforniai otthonában elhunyt Viola Smith, „a leggyorsabb kezű dobos lány a világon”, aki tizenkét darabból álló óriás dobfelszerelésen játszott. A swingkorszakban lett zenekarvezető. A második világháború idején cikket írt a Down Beat-be, melyben felhívta a nagyzenekarok figyelmét, hogy szerződtessenek női zenészeket a katonának bevonult férfiak helyére, de ennek nem lett nagy visszhangja.
Smith már kislánykorában jazzt játszott a hét lánytestvérével alakított zenekarban, a Schmitz Sisters Orchestrában. Az SSO egy rádióműsorban egy férfiakból álló big banddel „versenyezve” szólaltatta meg Gershwin Rhapsody In Blue című művét. Miután testvérei többsége kivált a zenekarból, Viola újabb csupa nőből álló zenekart szervezett, a Coquettes-t, mellyel mérsékelt sikert ért el országszerte. Ő lett az első amerikai női jazzdobos, s mint ilyen, fellépett Harry S. Truman elnök beiktatási gálaestjén. Smith dolgozott Ella Fitzgeralddal és Chick Webbel is. Fellépésein a Snake Charmer című számában adott elő hosszabb dobszólókat. Amikor az emberek úgy kezdték emlegetni, mint „a női Gene Krupa”, kijavította őket, mondván, Krupa a férfi Viola Smith.
Smith a 60-as évek második felében vonult nyugdíjba. Idős éveiben bridzs-tehetségét csiszolgatta. 2012-ben Kaliforniába költözött, ahol egy keresztény közösségben élt.

Bővebben...

Keith Jarrett 2017-ben adta utolsó szólókoncertjét a New York-i Carnegie Hallban. Korunk egyik legünnepeltebb jazzpianistája néhány klasszikus mű interpretációjával is büszkélkedhet. Említett koncertjét a nemrég beiktatott új amerikai elnök bírálatával kezdte, majd a koncert alatt még további éles politikai kritikák következtek. A hangverseny végén köszönetet mondott közönségének, amiért megríkatta.
A következő év márciusában kellett volna újra fellépnie a Carnegie Hallban, de erre már nem került sor. Váratlanul törölték a programot, akárcsak a zongorista összes többi 2018-as fellépését. Az ECM, Jarrett lemezkiadója ködös utalásokat tett a muzsikus rossz egészségi állapotára. Azóta egyetlen hivatalos információ se látott napvilágot Jarrett egészségéről. A hetvenöt éves pianista most októberben törte meg végre a csendet, amikor telefonbeszélgetést vállalt a The New York Times munkatársával. Eszerint 2018 februárjában sztrókot kapott, melyet májusban újabb sztrók követett. Lebénult, s mint az újságírónak elmondta, bal fele ma is részben béna, csak bottal tud közlekedni az otthonában. Kevéssé valószínű, hogy Keith Jarrett valaha színpadra léphet újra.

Bővebben...



Mindig öröm élő klasszikusok új lemezeiről, illetve már eltávozottak eddig hozzáférhetetlen kiadványairól hírt adni. Ezúttal két friss lemez megjelenéséről is tudósíthatunk: Connect címmel új albumot adott ki Charles Tolliver trombitás – ez a művész első lemeze tizenegy év hallgatás után. A korongon Keith Brown zongorázik, Jesse Davis altszaxofonozik, Buster Williams bőgőzik és Lenny White dobol. Két számban egy angol szaxofonos, Binker Golding is hallható.
A másik kiadványon a dobos fenomén Buddy Rich nagyzenekarának utolsó élő felvétele hallható teljes egészében. A Just In Time címmel megjelent anyagot 1986-ban rögzítették a londoni Ronnie Scott’s Clubban.

Bővebben...



A Cuneiform lemezkiadó a kortárs avantgarde, free és posztjazz kiadványairól nevezetes. Alkalmanként azonban archív anyagok is kikerülnek a kiadó műhelyéből. Korábban például a Soft Machine és Mike Osborne szerepelt archív katalógusukban, most viszont egy dupla lemezen kiadták a Steve Lacy/Roswell Rudd Quartet régi és újabb felvételeinek gyűjteményét. Az Early and Late című albumon 1962-ből származó zenék képviselik a régit Bob Cunningham bőgős és Dennis Charles dobos közreműködésével. Az újabb számokban Jean-Jacques Avenel hallható bőgőn és John Betsch dobokon.

Bővebben...



Az olasz Musica Jazz októberi száma szokás szerint sok érdekes olvasmányt kínál az olasz nyelvben járatos olvasóknak. A címlapon a szokványos mai sztárok helyett egy történelmi figura – Amiri Baraka költő, író, polgárjogi harcos és előadóművész látható szavalás közben. A róla szóló címlapsztori Az igazság ideje (L’ora della verità) címet viseli. További cikkek foglalkoznak a lapszámban Sonny Rollins, Gary Peacock, Wynton Marsalis, Carla Bley, Joe Lovano, Bill Frisell, Uri Caine és mások munkásságával.

Bővebben...