•  

  •  

  •  

  •  

  •  



Idén október 19-22-én immár harmincnyolcadik alkalommal rendezik meg a Clearwater Jazz Holiday-t Floridában. A műsorban ezúttal is igen sokféle stílusirányzat kapott helyet a soultól a poposabb és bluesosabb előadásokig. Előbbit például a műfaj nagy öregjei, a The Temptations és a The Four Tops képviseli. Természetesen a jazz viszi a főszólamot: Mino Cinelu, Gerald Veasley, a Helios Jazz Orchestra és mások. A fesztivál helyszíne Clearwater központjában, a szép tengerparti Coachman Park lesz.

Bővebben...




Valerie Ghent New York-i énekesnő júniusi franciaországi turnéval ünnepelte új lemeze, a The French Sessions megjelenését. A gazdag gyűjteményben a bluestól a balladáig, a francia chansontól a funk számokig igen sokféle stílus megtalálható. Ghent anyai ágon párizsi származású, a lemez címe is részben erre utal, részben pedig arra, hogy a lemez tizenkét számát Dél-Franciaországban rögzítették.

Bővebben...



Jane Ira Bloom szopránszaxofonos eredeti lemezzel lepte meg zenéjének kedvelőit: dupla CD-n jelentette meg Wild Lines / Improvising Emily Dickinson című új műsorát, melyen a tizenkilencedik századi amerikai költőnő verseit álmodja újra zenekísérettel. Az első lemezen csak Bloom kvartettje hallható, míg a második CD-n Deborah Rush színésznő olvas fel verseket Bloomék zenei segédletével.

Bővebben...


Július 12-én nyolcvannyolc éves korában elhunyt Joe Fields lemezkiadó, aki több mint ötven évet töltött el a jazz világában. Ő indította el a Cobblestone Recordsot, kezdetben a Buddha Records leányvállalataként. Amikor kivásárolta a céget, átnevezte Muse Records-zá. A Muse, az egyik legjobb modern jazzkiadó 1973-1996 között működött. Megjelent itt többek között Pat Martino, Houston Person, Cedar Walton, Charlie Earland, Larry Coryell és Woody Shaw. Fields a 80-as években megvásárolta a Savoy és a Landmark Records labelt. Előbbin jó néhány alapvető beboplemez jelent meg, ezek CD-változatait is hozzáférhetővé tette. 1997-ben fiával útjára bocsátotta a HighNote és a Savant Records kiadót: ezek a mai napig létező labelek, előkelő muzsikusgárdával: Kenny Burrell, Houston Person, Wallace Roney, Eric Alexander, Freddy Cole, Tom Harrell, Russell Malone és mások.

Bővebben...



A Talinka nevű, négytagú csoportosulás meghatározó hangját az izraeli származású énekes/színésznő, Tali Atzmon adja. Az együttesben találjuk még Jenny Blisst, aki korábban barokkzenei produkciókban játszott viola da gambán, barokk hegedűn és fuvolán. A Talinkában énekel is. Yaron Stavi a zenekar bőgőse, Gilad Atzmon szaxofonos pedig basszusklarinéton, szopránszaxofonon és tangóharmonikán kísér. Az együttes most megjelent albumán népzene, jazz, tangó és régizene vegyül izgalmas hangzássá. A Nagy Amerikai Énekeskönyvből is felcsendülnek melódiák, például a Don’t Explain és a You Don’t Know What Love Is.

Bővebben...


Az ECM kiadó legújabb kínálatában szerepel az Art Ensemble of Chicago volt szaxofonosa, Roscoe Mitchell Bells for the South Side című albuma. A lemez részleteiről még semmit se tudni az összeállításon kívül: Mitchell ezúttal is különböző fafúvós hangszereken és ütőkön, James Fei szaxofonokon, klarinétokon és elektronikán játszik, Hugh Ragin trombitál, Tyshawn Sorey harsonázik, zongorázik és dobol, Craig Taborn billentyűs hangszereket kezel, Jaribu Shahid bőgőzik és basszusgitározik, William Winant, Kikanju Baku és Tani Tabbal pedig ütőhangszereken működik közre.

Bővebben...

Június 27-én Philadelphiában hatvanéves korában daganatos betegségben elhunyt Geri Allen zongorista-zeneszerző. Közel húsz lemez jelent meg a nevével, és számos más muzsikus, így Ornette Coleman és Charles Lloyd együtteseiben is megfordult. Legutóbb McCoy Tyner együttesével turnézott Európában. Tavaly jelent meg utoljára lemeze egy trióval, melyben rajta kívül David Murray és Terri Lyne Carrington szerepelt. Első lemezét 1984-ben publikálta. Ez is trió volt Andrew Cyrille dobossal és Anthony Cox bőgőssel. Ezt egy szólózongora-album követte. Rövid ideig részt vett Steve Coleman és Greg Osby oldalán az M-Base Collective munkájában. Később újabb jelentős triólemezeket adott ki, például Ron Carter és Tony Williams társaságában. Férjével, Wallace Roney trombitással is készített felvételeket. Szerepelt Blue Note-, Verve-, Telarc- és Motéma-lemezeken. Néhány éve a Müpában is hallhattuk játékát egy női zenekarban, melyet Terri Lyne Carrington dobos irányított.

Bővebben...


A változatosság kedvéért igen lesújtó kritika olvasható a JazzTimes-ban Anthony Braxton Quintet (Basel) 1977 című lemezéről. Pontosabban annak új kiadásáról. A szerző szerint a lemezhez mellékelt kísérő szöveg semmitmondó, a CD hangminősége szánalmas. Pedig érdekes hangdokumentumról van szó: a szaxofonos azon ritka lemezeinek egyike ez, amelyen zongoristával (Muhal Richard Abrams) dolgozik. A cikk talán egyetlen elismerése a session harsonásának, George Lewisnak szól.

 

Bővebben...

A Blue Note Entertainment Group és az L21 Participacões bejelentette: idén augusztusban megnyitja kapuit a legújabb dél-amerikai Blue Note jazzklub a brazíliai Rio de Janeiróban. A riói helyszín a BNEG nyolcadik klubja lesz a világban. A New York-i „alapklubon” kívül a kaliforniai Napa, a hawaii Waikiki, az olaszországi Milano, a japán Tokyo és Nagoya, valamint a kínai Peking ad otthont Blue Note kluboknak.


A svájci rádió archívumából előásott kincsek között találjuk a Sonny Rollins Trio és a Horace Silver Quintet 1959 márciusi zürichi előadását (TCB Music). A kiváló hangminőségben ránk maradt zeneanyag nagyszerű formában mutatja a zenészeket. Rollins például Henry Grimes bőgős és Pete La Roca dobos társaságában lépett fel a svájci városban, és olyan darabokat adott elő, mint az Oleo vagy az I Remember You. A Silver-zenekart olyan egyéniségek erősítik, mint Junior Cook tenorszaxofonos és Blue Mitchell trombitás.



A „samfüles” Sam Records jelentette meg Thelonious Monk mára már nagyrészt elfeledett filmzenéjét, a Les Liaisons Dangereuses-t 1960-ból. A 2 CD-s gyűjteményben jól ismert Monk-számok sora hallható. A hiánypótló kiadvány egyik érdekessége, hogy a zongorista együttesében két tenoros (Barney Wilen, Charlie Rouse) játszik, és a ritmusszekció is „új”: Sam Jones bőgőzik és Art Taylor dobol.


Legalább két Nat King Cole létezik emlékeinkben. Egyrészt a bariton crooner, akinek dalait folyton játszották az amerikai rádióállomások. Másrészt a legjobb értelemben vett jazzista, aki például Buddy Rich és Lester Young társaságában alkotott triót, mint pompás zongorista. Néhány hete került a boltokba egy 1950-es élő felvétel tőle a zürichi Kongresshausban. Most először publikálták a teljes koncertanyagot, amelyben mind az énekes, mind a pianista Cole-t élvezhetjük. Együttesében Irving Ashby gitáros is feltűnik.

Egy eddig ismeretlen, kései Phil Woods-album gazdagítja az altszaxofonos rajongóinak gyűjteményét. A Thick As Thieves kvintettformációban szól, két irányítóval: a másik Bob Lark szárnykürtös. Az élő felvétel a Joe Segal-féle chicagói Jazz Showcase-ben készült. Az altszaxofonos embereinek, Lark emlékei szerint, nem lehetett könnyű dolga: előadásaik előtt mindig gondosan megbeszélték a műsortervet, majd amikor színpadra léptek, Woods, semmibe véve a megbeszélteket, egy teljesen új repertoárt diktált nekik a Nagy Amerikai Daloskönyvből. Ezen az albumon végül olyan dalok csendülnek fel, mint a Billie’s Bounce, a Yardbird Suite vagy a Rhythm-a-Ning.


Ez a koranyár bővelkedik régi mesterek soha nem hallott vagy elfeledett előadásainak kiadásában. E heti jazzhíreink ilyen új lemezeket ismertetnek. A Hux Records például a brit jazz egyik nagysága, Mike Westbrook zongorista és nagyzenekar-vezető 1972-es élő felvételével jelent meg a piacon. A Live 1972 hídszerepet tölt be Westbrook 60-as évek végi akusztikus és későbbi jazz-rock sessionjei között. A kor szavát meghallva az itt szereplő kvintett már elektromos hangszereket használ. Westbrook e csupán néhány hétig létezett együttesébe leigazolta a korszak brit jazz-rock gitárosainak egyik legjobbját, az Isotope-ból ismert Gary Boyle-t.

„Summertime”, „I Wants to Stay Here”, „A Woman is a Sometime Thing” – ismerős dallamok, a legnagyobb előadók, többek között Ella Fitzgerald és Louis Armstrong hangján megszólaló, visszatérő slágerek. Mégis ritkán adatik meg, hogy eredeti zenei környezetükben, élőben élvezhessük Gershwin kompozícióit, amelyeket a Porgy és Bess című művéhez megalkotott. A Budapesti Nyári Fesztivál idén erre kínál lehetőséget: szimfonikus koncert show formájában, amerikai sztárénekesekkel és hangulatos vetítéssel varázsolja a Margitsziget Nagyszínpadára a hazánkban ritkán látható, különleges műfajú Gershwin-operát.
Gershwin 1935-ben írt jazz-operájának leginkább csak az önálló slágerré vált betétdalait ismeri a közönség. Pedig a művet – a történetszál olyan érzékeny és modern témái mellett, mint a faji és a nemi megkülönböztetés kérdése, vagy az elnyomottság elleni harc egyéni és kollektív tragédiái –, a zenei és nyelvi összetettség, valamint a különlegesen kevert, immár hamisítatlanul amerikaivá lett műfaja valódi kuriózummá teszik az operák világában. Zenéjében, amely az improvizáció érzetét kelti, szervesen egyesülnek az afroamerikai eredetű jazz, a tradicionális fekete zene, a blues és az indián népzene motívumai.
A Porgy és Bess a hazai operaszínpadok ritkán játszott darabja, ami a megvalósítás nehézségeinek köszönhető. Bár a magyarországi ősbemutatót 1970-ben megtartották az Erkel Színházban, a nagysikerű előadást egyik napról a másikra le kellett venni repertoárról, a szigorított szerzői előírások miatt: Gershwin jogutódja ragaszkodott hozzá, hogy a fekete szerepeket kizárólag afroamerikai énekesek alakítsák. A megváltozott feltételek mellett azóta a műnek egyetlen magyarországi bemutatója volt, 1991-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, külföldi vendégszereplőkkel.
Huszonhat évvel a margitszigeti bemutató után most ismét felcsendül a vérbő „amerikai folkopera”, a szerző eredeti szándéka szerint fekete szólistákkal. A szerepek hiteles megformálására olyan amerikai operasztárok érkeznek, mint a Besst alakító Laquita Mitchell, valamint a Porgy-ként színre lépő Kenneth Overton, a legnevesebb amerikai operaházak elismert és népszerű énekesei, akik először lépnek fel hazánkban, a Szabad Tér Színház meghívására.
A szimfonikus zenekari kísérettel, nagy létszámú kórussal és egyedi látványvilággal megvalósuló produkció nemcsak az operarajongóinak nyújt ritka élményt, de a jazz műfaj kedvelőinek is különleges zenei csemegét ígér. Júniusban 23-án és 25-én lesz látható-hallható a Gershwin-opera Budapesten.

Bővebben...