•  

  •  

  •  

  •  

  •  

November 12-én ad hangversenyt a Kerub trió az Opus Jazz Clubban. Aki nem ismerné e társulást, annak kedvéért érdemes ideírni, kik és milyen hangszereken szólalnak meg: Keönch László Farkas - cajon, udu, darbuka, kanjira, doromb, harangjáték, csengők, shaker, hangeffektek, dorombének, ének; Mizsei Zoltán - billentyűs hangszerek, zongora, dorombének, ének; valamint Ágoston Béla - C-melody szaxofon, szopránszaxofon, altklarinét, duda, pánsíp, havasi kürt, steel drum, dorombének, ének.
Hasonló zenei érdeklődés, nyitottság, hasonló látásmód és a feszes szárnytartásban eltöltött alkotói hétköznapokból való kilépés teszi ünnepivé a közös improvizációt, amely egy olyan szabad szárnyaláshoz hasonlít, amiben semmi-de-semmi nincs előre megbeszélve, csak a zenélésre fordított idő. A trió szimbiózisában suhanó zenének kizárólag az együttlét az ihlető forrása. Törékeny repülő módusz ez a kortárs improvizációs technikákra épülő zenés lelki gyakorlat, de közös nyelvet beszélnek, hallják egymást. A keruboknak négy arca van, nekik három. Talán a negyedik arc egy általuk felidézett Ős, aki hangjaikban szól a hallgatóhoz.

Bővebben...

Vázsonyi János altszaxofonos Szivárványfoszlány címmel adott közre egy lemezt, közel másfél évtizeddel ezelőtt. Az albumról recenziót közöl a Parlando 2019/5-ös száma A. Gergely András tollából. Ebből az írásból idézünk, remélve, hogy ezzel is kedvet csinálunk a szaxofonos zenéjének újbóli meghallgatásához: „Van, s mert hallható, hát igazolhatóan hallik, hogy lehet is töredék-hangból, akusztikai eposzból, kérdésjátékból és életvilág-tónusokból megkomponált zene is. Kétkedéssel venném körül, mi légyen ez, ha nem lenne hallható-hallgatható egyúttal. Egy tavaszi kirándulás, egy szikla-odúból visszatérő akusztikai sejtelem, egy látványvilág hangi merészkedése alkotja egybe Vázsonyi János albumát, mely Szivárványfoszlány címen jelent meg (2006). Mintha „idejét múlta” volna, a szerző közzé is tette a legnépszerűbb fájlmegosztón – de ennyiben kedvünkre is tett, hisz bárki eléri és mintegy „ellenőrizheti”, miről improvizálok. A zenész családból való Vázsonyi a Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszakán végzett, később a Buddhista Főiskolán folytatott további tanulmányokat, s a legkülönb névvel illetett zenekaraival több hanglemez, egy sor fesztivál-szereplés és a legeltérőbb műfaji kísérletek (jazzrock, etnojazz, klezmer, Bach-interpretációk, Telemann) szaxofonos interpretációjával lepi meg rendszeresen hallgatóit. A népzenei, jazz, klasszikus kompozíciókon és kísérleti műfajokban edződött muzsikus egyik izgalmas zsánere, hogy hang-ötvözetei részint gondolati és asszociatív skálákon futkosnak, részint lehengerlő harmóniában egészítik ki egymást. Ha lehet méltán ismert párhuzamot keresni a tonális merészség széles tartományaiban, leginkább Jan Garbarek fényes méltóságához és mennyei akusztikájához hasonlítható, amit Vázsonyi ezen a lemezen csupa természet- és víz-közeli tételcímmel egybemuzsikál. Népdal foszlik át klasszikus tónusba, vízfolyás csobog az akusztikai partok között, szivárvány keresi terét a magas égbolton, napfény simít végig a vizuálisan kreált hangtájon, s valahol a merészség és leleményesség kockázata hoz derűt az egész CD vissza-visszafogott lendületében. Olykor mintha egészen tüneményes bizonyosságot állítana szembe a foszlányok puhaságával, máskor a visszafogott iramodás kényességével terít be, nyugtatóan serkentő, amit elbeszél. Teljes novellák, impozáns regényrészletek ezek néha, vagy jelentésfosztott rőzsedalok, fájdalmas kérdések, dicső állítások is. A címadó Szivárványfoszlány nóta a Békeóceánba folyik át, majd partok és parttalanságok sikamlásai követik, hogy a derű hangján egy Apám emlékére dalba olvadjon át. Epilógusa röviden, de neoromantikus merengést idézően keresi az eligazodás biztos pontjait, ráadásul zenész társaival, Nagy János orgonistával és Váczi Dániel szopranino-szaxofonossal olyan merész tónusokba fordulgatnak, melyekre csak a legbátrabb filmzenék, kortárs fotókiállítás-megnyitók, posztmodern operák kísérleti bűvkörei lehetnek méltó párhuzamok.”

Bővebben...

Balázs János egyetemi adjunktus, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Érdemes művész, a Cziffra Fesztivál és Cziffra Központ művészeti vezetője a Magyar Örökség díjátadó ünnepségén 2019. szeptember 21-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében az alábbi szavakkal méltatta a díjazott Snétberger Ferenc munkásságát:
„Egyedülálló játékmódja, varázslatos egyénisége, a művészet felé való elkötelezettsége és a fiatal tehetségek felkarolása méltán emelte Snétberger Ferencet a világ élvonalába. Improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően a világ legjelentősebb koncerttermeiben lépett fel. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco épp úgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Zeneiségének és hangzásvilágának érzelmi skálája határtalan. Aki egyszer is hallotta Snétberger Ferenc játékát biztosan átélte azt a megrendítő lelki élményt, amely képes egy időben a közönséget és a szakmát elvarázsolni. Ázsia, Amerika, Európa, India legfontosabb városaiban lépett fel szóló előadásban, zenekarral, trióval, vagy egyéb formációval, ahol elkötelezetten képviselte a magyar és a cigányzene hagyományait. Az 1957-ben Salgótarjánban született művész 1988 óta Berlinben él, ám országhatárokat nem ismerve több évtizede odafigyel a roma tehetséggondozásra és a fiatal muzsikusok kinevelésére. Ezen munkálkodás gyümölcseként 2011 nyarán Felsőörsön elindította a Snétberger Zenei Tehetség Központot, amelynek célja, hogy egy hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert iskola legyen, melyben a fiatal, hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek világszínvonalú képzést és mentorálást kapjanak. Folyamatosan kutatnak olyan hangszeren játszó gyerekek után, akik hátrányos helyzetük miatt a képességeiktől messze elmaradó oktatásban részesülnek. Évente 60 tanulóval kötnek ösztöndíjszerződést. Ennek keretében a diákok intenzív zenei képzést, folyamatos mentori támogatást, személyre szabott készségfejlesztést, különórákat, vizsgafelkészítést és pályaorientációs tanácsadást kapnak. Kiemelkedő művészek és kiváló mentorok dolgoznak azon, hogy a diákok a tárgyi tudás mellé reális pályaképet, jó önismeretet és elérhető célokat kapjanak.
A Snétberger zenei tehetségközpontnak köszönhetően mára több olyan volt diák van, akik azóta diplomát szereztek és folyamatos sikereket érnek el a hazai és nemzetközi zenei életben.
Snétberger Ferenc számos díj birtokosa, mint a Kossuth-díj, LisztFerenc-díj és Prima-díj, igazi példaképpé vált, aki tettvággyal, szűnni nem akaró agilitással és elmélyült szellemiséggel segít a társadalomnak abban, hogy a mai olykor hamis világban mindig tudjuk mi a helyes, mi az igaz, és mi az, amiért érdemes élni.”

Bővebben...

November elején az állandóan változó lengyel jazzszíntér fiatal és lenyűgöző szereplőiből nyújt ízelítőt a 7. Polska Jazz Fesztivál, ahol három estén át négy kiemelkedő zenekar mutatkozik be. November 7-én, csütörtökön a Kamil Piotrowicz Sextet nyitja a fesztivált. A díjnyertes zongorista-zeneszerző ifjú jazzcsillagok élén, avantgarde programjával érkezik az Opus Jazz Clubba. Pénteken a Kaisa Pietrzko Trio lírai improvizációi hallhatók, Brad Mehldau nyomdokain. Szombat este két zenekar is fellép majd a klub színpadán: mind az Entropia Ensemble, mind a Marcin Pater Triona jazz határait feszegeti szenvedélyes zenéjével és lenyűgöző játékával.

Bővebben...

„Ahogy több évtizeddel ezelőtt a John Coltrane Quartet zenéjéből kiáradó mélységes energiák megérintettek és meghatározták egész zenei gondolkozásomat, úgy frissülök és töltődök fel hasonló érzésekkel és energiákkal a hatvanas-hetvenes évek félelem nélkül lázadó és tiltakozó zenekarainak muzsikájától. Ezek az energiák – melyek nélkül hitem szerint nem érdemes színpadra lépni –, az elmúlt több mint négy évtized zenei tapasztalatai és a szabadság, a szabad zene iránti elkötelezettségem formálja – zenész társaim aktív részvételével együtt (köszönet érte) – a W69 rockzenekar darabjait és koncertjeit” – írja Baló István, az együttes irányítója.A W69 másfél évvel ezelőtti Opus-beli koncertjének felvételéből CD készült, melynek bemutatójára egy újabb koncert (november 6.) keretében kerül sor. A különleges alkalom fényét fokozza, hogy arra vendégként Bacsó Kristóf szaxofonost is meghívta a kvartett.

Bővebben...

Lorenz Raab és Christof Dienz a bécsi zenei színtér jól ismert zenészei. Sok-sok zenekarban és formációban edződött, régóta fennálló zenei kapcsolatukra alapozva a közelmúltban megalakították a RaaDie-t, egy olyan különleges duót, ahol trombita és e-citera talákozik egymással, jó adag elektronikával körítve. Az 1968-as születésű Dienz például nemcsak citerán, de fagotton is kiválóan játszik, és olyan világnagyságokkal állt már egy színpadon, mint Miriam Makeba, Marc Ribot vagy Terry Bozzio. Budapesti bemutatkozásuk október 31-én lesz az Opus Jazz Clubban.

Bővebben...

A délvidéki Mezei Szilárd brácsaművész nem szorul bemutatásra, különösen a free jazz kedvelői ismerhetik jól munkásságát. Október 30-án legújabb zenekarával látogat az Opus Jazz Clubba. A kvartett zenéje igen széles spektrumot ölel fel, a teljesen szabad improvizációtól a szigorúan megírt kompozíciókig, stílusában pedig – Mezei Szilárd más formációihoz hasonlóan – a magyar népzenei gyökereken, a kortárs zenén és a modern jazzen alapul, s a hangzását alapvetően meghatározó két húros/vonós és két ütőhangszer felállásban mindegyik tag szólistaként van jelen.

Bővebben...

Október 29-én a latin jazz játssza majd a főszerepet az Opus Jazz Clubban, hiszen aznap az argentin Jorge Torrecillas Ensamble lép színpadra a népszerű budapesti helyszínen. Az együttes kezdettől fogva arra törekszik, hogy olyan saját kompozíciókat hozzon létre, melyekben a kortárs jazz, az avantgárd, az új zene és a kollektív improvizáció bevált eszközeinek felhasználásával merőben új hangzásbeli és ritmikai lehetőségekkel kísérletezhetnek. A szerzeményekben fontos szerephez jutnak a kontrapunkt, a politonalitás, polimodalitás, valamint a szeriális zene elemei. S noha ezek inkább a kortárs zenében jellemzőek, az Ensamble könnyedén ötvözi azokat jazz groove-okkal.

Bővebben...


A Planet Arts lemezkiadó gondozásában jelent meg egy újabb album, mely a néhány évvel ezelőtt elhunyt jazznagyság, Ornette Coleman altszaxofonos szerzeményeit gondolja újra, friss hangszerelésben. Chris Pasin trombitás Ornettiquette című lemezén igazán autentikus muzsikusok gyűltek össze a néhai sztár zenéjének megszólaltatására: Karl Berger vibrafonozik és zongorázik, felesége, Ingrid Sertso énekel, Harvey Sorgen dobol, Michael Bisio bőgőzik és Adam Siegel altszaxofonozik.

November 18-án immáron háromszoros Grammy-díjasként tér vissza a Müpába Cécile McLorin Salvant 2016-ban nem sokkal első Grammy-díja után járt először Budapesten, és úgy tűnik, azóta sem tud hibázni. Három évvel, két újabb lemezzel és két újabb Grammy-díjjal később Cécile McLorin Salvant Sullivan Fortnerrel duettben tér vissza, hogy ezúttal a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben ejtsen újabb szíveket rabul. Cécile McLorin Salvant azon énekesnők sorát gyarapítja, akik bármihez nyúlnak, sikert sikerre halmoznak. Onnantól, hogy 2010-ben megnyerte a műfaj előszobájának számító Thelonious Monk Jazzversenyt, albumai mind a közönség, mind a szakma körében egyöntetűen pozitív fogadtatásra találtak. Az énekesnőt gyermekkora óta körülvette a zene és a művészet – haiti származású édesapja és Tunéziában született, de francia, guadalupei és amerikai gyökerekkel rendelkező édesanyja gondoskodtak róla, hogy a legtágasabb bepillantást kapja szülei örökségébe. Bár 4 éves korában már zongoraleckéket vett, 8 évesen pedig klasszikus zenét és éneklést tanult, egészen a középiskola végéig nem foglalkozott különösebben a jazzel. 18 évesen felvételt nyert a dél-franciaországi Darius Milhaud Konzervatóriumba, ahol a jazzszaxofonos Jean-François Bonnel hatására került intimebb kapcsolatba a műfajjal. Hangjától és előadásmódjától annyira el voltak ragadtatva a kritikusok, hogy a New York Times egyenesen Billie Holiday, Sarah Vaughan és Ella Fitzgerald méltó utódjának kiáltotta ki. 2013-ban aztán megjelent az első saját nevén futó albuma, a WomanChild, ami rögtön egy Grammy-jelölést hozott. A két év múlva, 2015-ben megjelent For One to Love koronggal pedig már nemcsak a jelölést, de magát a díjat is begyűjtötte. Innentől pedig nem volt megállás: a 2017-es Dreams and Daggersért és a tavaly megjelent The Windowért is hazavihette a legjobb vokális jazzalbumnak járó arany gramofont. November 18-án tehát immáron háromszoros Grammy-díjasként érkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, ahol ezúttal a New Orleans-i zongoristával, Sullivan Fortnerrel duettben érkezik.

Bővebben...


Reprezentatív kiadvány jelent meg Nat King Cole korai (1936-1943) felvételeiből Hittin’ the Ramp címmel. A kiadvány 7 CD-s tokban, illetve 10 LP-s változatban is megvásárolható. A figyelemre méltó gyűjteményben számos korábban publikálatlan szám is hallható. Akadnak olyan felvételek is, melyek korábban még semmilyen kiadványban sem szerepeltek. A lemezekhez mellékelt könyvecske (56 oldal) ritka fotókat, friss esszéket, valamint énekesekkel (Tony Bennett, John Pizzarelli stb.) készült interjúkat tartalmaz. A gyűjtemény Nat King Cole századik születésnapjának tiszteletére lát napvilágot november első napjaiban.

Az utóbbi esztendőkben megnőtt az eladott vinyllemezek száma, ugyanakkor zuhanórepülésben vannak a CD-eladások. Az Amerikai Lemezipari Szövetség (RIAA) a tavalyi év közepén közzétett jelentése szerint a kézzel fogható kiadványok eladásaiból befolyt összeg több mint egyharmada a vinyleladásokból származik. A tavalyi tendencia az idei felmérések szerint is folytatódik. 2019 első felében 224,1 millió dollárért keltek el vinyllemezek, míg a CD-eladásokból nem sokkal több: csupán 247,9 millió dollár folyt be. Hivatalos számítások szerint 2018-ban 12,8%-kal, míg 2019 első felében 12,9%-kal nőttek a vinyleladások, ezzel szemben a CD-eladások számadatai alig változtak. Ha a jelen tendencia folytatódik, az LP-k nemsokára nagyobb hasznot hoznak majd a CD-knél. Mindez nem változtat a tényen, hogy a zeneipar legnagyobb bevételei továbbra is a streamingből származnak.

Idén november 8-9-én rendezik meg a Szegedi Jazz Napokat. A Szegedi Jazz Napok Magyarország elsőként indult jazzfesztiválja, története 1971-ig nyúlik vissza. Kezdeményezői Vági László és Molnár Gyula helyi muzsikusok voltak, a szervezést 1978- tól a Szeged Jazz Club vezetője, Drienyovszki András végezte. A fesztivál és a város jazzélete 1979-85 között ért el nemzetközi rangot, amikor a rendszeres klubkoncertek mellett olyan világnagyságok léptek fel Szegeden, mint Tony Scott, Larry Coryell, Charlie Byrd, Joe Henderson, Jan Garbarek, Eberhard Weber, Marcus Stockhausen, Jasper van’t Hof, Kay Winding, Evan Parker, Alvin Queen, Zbigniew Namyslowski, Jon Faddis, Tomasz Stanko, vagy Collin Walcott és az Oregon együttes. A hangversenyeket a Magyar Rádió mellett a Novi Sad-i Rádió is közvetítette és a program rendszerint megjelent a magyar és jugoszláv televíziókban.
Az idei program semmivel sem ígérkezik érdektelenebbnek az előző évekénél. A program ismét gazdag és változatos. Lengyelországból érkezik Szegedre Krzysztof Scieranski basszusgitáros és Bernard Maseli marimbás. Ők az európai fusion jazz élvonalába tartoznak sok éve. Szerbiát a Zemljani együttes képviseli. Magyar részről a Dresch String Quartet, Lajkó Félix és a Kőszegi Imre Quartet lép fel a fesztiválon. A kétnapos műsor amerikai vendégeként a Charles Tolliver All Stars játszik majd olyan sztárokkal, mint lenny White dobos és Buster Williams bőgős.



June Tyson (1936-1992) énekesnővel elég mostohán bánt a történelem. Jobbára csak azok ápolják emlékét, akik elkötelezettek Sun Ra zenéje mellett. Ugyanis Tyson egész pályáját az afrofuturizmus jazzapostola zenéjének szentelte. Huszonhét évvel halála után némi kárpótlás a sorstól, hogy megjelenik CD- és LP-változatban Tyson Saturnian Queen Of The Sun Ra Arkestra című albuma, melyen az érdeklődők hat kiadatlan vokális Sun Ra-számot is találnak. A kiadványhoz értékes kísérő könyvecske is tartozik, melyben sosem látott fotók vannak a Tyson-családról.

Bővebben...


Október 5-én újabb Magyar Örökség Díjakat adtak át Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, az elismeréssel ezúttal is hét kiemelkedő személyiség és intézmény tevékenységét díjazták. Ezúttal Magyar Örökség Díjban részesült Snétberger Ferenc gitárművészete és zenei tehetséggondozó munkássága is. Snétberger Ferenc Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas gitárművész és zeneszerző zenész család tagjaként 1957-ben Salgótarjánban született. Már gyermekkorában édesapja volt a példaképe, aki szintén gitározott. Klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco éppúgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Számos szólóalbuma jelent meg, és több albumon működött közre partnerként. Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában, Vietnamban és az USA-ban. Szólistaként előadta Luciano Berio Sequenza XI (szólógitárra) című szerzeményét, zenekarral pedig Vivaldi, Rodrigo és John McLaughlin műveit interpretálta. Snétberger írt kísérőzenét filmhez és színdarabhoz. Számos világhírű művésszel adott közös koncertet Magyarországon és Európában.

Bővebben...