Peter Lipa koncertje a Budapest Jazz Clubban

 

Péter Lipát a 2011.08.31-i Budapest Jazz Club koncertje előtt kérdeztük:

 

- Szlovák neved van, ennek ellenére folyékonyan beszélsz magyarul. Hol tanultad?

- Szüleim magyarok, Budapesten születtek, majd Eperjesre költözött a család. Otthon magyarul beszéltünk. Később szüleim elváltak, nevelő apám nevét vettem fel, lipa hársfát jelent. Már középiskolában később az egyetemi évek alatt elszakadtam a szülői háztól, szlovák nyelven tanultam, a magyar tudás megkopott. Németül és angolul is megtanultam, így koncertjeimen 4 nyelven konferálok. Fontosnak tartom, hogy kontaktusban legyek a közönséggel. Nemrégen Franciaországban léptünk fel, ott nem értettek sem németül, se angolul, így szlovákul konferáltam és nagyon tetszett nekik, ma már a nyelvi sokszínűség nem újdonság.

 

- Építésznek tanultál, hogy kötöttél ki a zene mellet?

- Az igaz, hogy építészetet tanultam, de sosem terveztem házakat. Mindig is a zene vonzott. Az egyetem után a Szlovák Rádióban helyezkedtem el és technikai, tudományos magazinműsorokat készítettem, később zenei szerkesztő lettem.

Már az egyetemi évek alatt is zenekart alakítottunk, ez még egy beat zenekar volt, de hamar tudatosodott bennem, hogy a blues, soul és a tradicionális jazz az én világom. Azóta is következetesen járom az utam. 1976-tól megváltam a rádiótól, azóta csak a zenének élek.

 - Elég későn, 40 évesen jelent meg az első önálló lemezed a Moanin'. 1980-ban a Jazzforum magazin már az Európa legjobb 5 jazzénekese közé választott. Politikai okai volt, hogy nem jutottál korábban lemez lehetőséghez az OPUS-nál?

- Nem politikai okai voltak. Az OPUS vezetői a Revival Bandnek instrumentális lemezt terveztek annak ellenére, hogy 1972-tól velük énekeltem. 1980-tól már volt egy prágai blues zenekarom is, amikor 1983-ban a Suprafonnal megkötöttük a Blues Banddel a szerződést, ezt megmutattam Pozsonyban az Opusnál, ezzel megtört a jég, hogy le ne maradjanak 1983-ban Pozsonyban is kiadták az első lemezemet. Azóta bepótoltam a lemaradást… (Discográfia)

- Az Opusnál megjelent első két lemezed elkészült mind szlovák mind angol nyelven. Fontosnak tartod az anyanyelven történő megszólalást?

- Annak idején gyakorlat volt, hogy a lemezek elkészültek mind a két nyelven, Szlovákiában csak a szlovák verziót árulták, míg a KGST országokban az angol nyelvű verzió került terítésre. A Revivel Banddel csak angolul énekeltem, először kihívást jelentett a szlovák nyelven való éneklés. Jó nyelvérzékkel rendelkezem, így a prozódiai nehézségeket sikerült áthidalnom. Észrevettem, hogy hazai pályán a szlovák szövegekkel sokkal intenzívebben meg tudom érinteni a közönséget, így ami először kiadói kérés volt, később már tudatos koncepcióvá vált. Ma a világzenei produkcióknál természetessé vált, hogy egy ismeretlen afrikai nyelven hallgatunk törzsi dalokat és azok is megérintenek bennünket. Ezért én is törekszem rá, hogy a külhoni koncertjeinken is előadjak néhány szlovák nyelvű dalt, viszont a konferanszban igyekszem a közönséget anyanyelvén megszólítani.

- Ennek a törekvésnek az egyik csúcspontja a Milan Lasica szövegeire készített lemezed…

- Igen, Milan szövegeit én nagy ajándékként élem meg. Ő híres színházi szerző, dramaturg, humorista, személyét legenda övezi. Ezen a lemezen már messze túlhaladtuk a jazz és blues formai kereteit, egyszerűen zenét csinálunk, hagyjuk, hogy átáramoljon rajtunk minden, amit érzünk, amit megkívánnak a szövegek. Viszont a nemzetközi nyitást jól segítette „A Beatles in Blue(s)” lemezem. A Beatles zenéje mára már egy olyan közös zenei élmény a világon mindenhol, amivel bárhol meg lehet szólítani a hallgatóságot. Természetesen a dalokat újra csomagoltuk, a harmóniákon, ritmusokon módosítottunk, helyenként még a szerzők sem ismernének saját gyermekükre. Mi nagyon élveztük ezt a munkát. Nekem ez azért is egy élmény, mert én együtt kezdtem a Beatles fiúkkal. Ők Liverpoolban én Eperjesen. Mai napig több számot műsoron tartunk a Beatles számokból, a közönség nagyon szereti.

- Melyik produkciódra vagy a legbüszkébb?

- Nehéz egyet kiemelni, minden gyermekem egyformán kedves. Talán a Bobby McFarrinnel közös szereplésem a legemlékezetesebb. 1986-ban a 12. Pozsonyi Jazznapokra meghívtam, akkor még nem volt Dont worry, be happy, előadása a fesztivál szenzációja volt, utána közösen jammeltünk, amit a fesztiválról kiadott lemez is megőrzött.

- Aktív még a nemzetközi projekted a Visegrád Blues Band?

- A zenekart a lengyel Leszek Cichoński hívta életre 2004-ben, a visegrádi országok muzsikusaiból áll a csapat. Leszek gitározik, a cseh Ondřej Konrád harmonikázik, Póka Egon basszusgitáros és Solti János dobod tőletek Magyarországról érkezett, a zongorista a kitűnő lengyel Zbigniew Jakubek, Szlovákiát én képviselem. A megalakulást követő években aktív volt a csapat, volt, hogy évi 15-20 koncertet adtunk, idén csak háromszor játszottunk, egyszer Németországban egyszer Szlovákiában és egyszer Magyarországon. A Visegrád zenekar lemezt nem készített, a Gastroblues fesztivál CD-jén adták ki egyik felvételünk. Ha érkezne felkérés, szívesen játszanánk, de manapság nehéz mozgatni egy nemzetközi produkciót.

- Hogy értékeled a szlovák-magyar jazzkapcsolatokat?

- Országaink között nincs nagy távolság, a zenészek utazásának nincs földrajzi akadálya. Én a Pozsonyi Jazznapokra minden évben hívok meg magyar zenekart, és szlovák zenekarok is játszanak Magyarországon. Én úgy érzékelem, hogy első sorban a tradicionális jazz zenekarainkat hívják Magyarországra. Magyarországon nagyon sok fesztivál van, élénk a jazz élet. A Pozsonyi Jazznapokra szívesen látjuk a magyar közönséget, hiszen Budapesthez Pozsony közelebb van, mint például Debrecen vagy Bécs.

- Téged a szlovák jazz utazó nagykövetének is neveznek, évente több mint 100 koncertet adsz. Hogy bírod erővel? Ha jól tudom a turnékon a  kocsit is még mindig magad vezeted.

- Így 70 felé közeledve szerencsére jó egészségnek örvendek, 4 gyerekem van, ők fiatalon tartanak. Péter fiam zongorázik a zenekaromban, néha ő vált a kormánynál. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akinek a munkája egyben a hobbija is. Én szeretem ezt az életformát, engem ez nem fáraszt, inkább éltet.

- Ha nem lemezt készítesz, nem koncertezel, ha nem a Pozsonyi Jazznapokat szervezed, mivel töltöd a szabad idődet?

- Ilyen alkalom ritkán adódik, ha mégis, akkor az aktív pihenést választom. Pingpongozom, vagy a családommal töltöm az időmet.

- Sok pihenőtők nem lesz, holnap utaztok tovább...

- Igen, holnap a Debreceni Jazznapokon játszunk a Baltazár Dezső téren. A koncertünket a Bartók Rádió is rögzíti, így a magyar közönség felvételről is meghallgathatja a koncertünk részleteit.

Két részlet a 2010-ben megjelent Live in Bad Ischl CD-ről:

{music}UPLOAD/Mp3/Lipa/{/music} 

Michal Šimko – basszusgitár,Rado Tariška – szaxofon, Peter Lipa – ének, Robert Rist – dob,   Peter Lipa jr. – billentyűs hangszerek

 

Blazsejovszky Zoltán

2011 - Jazznoise.eu

.