•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Csemer Boglárka, a kivételesen sokszínű énekes-dalszerző zenésztársaival valódi álomcsapatot alkot a fiatal magyar könnyűzenei tehetségek között. Élőben olyan energiákkal zenélnek, hogy a koncerten azt érezhetjük, a dalok nemcsak megszólalnak, de egyenesen minket szólítanak meg, hogy megszületett az a bizonyos mágikus pillanat, az élőzene varázsa. A több nyelven írott dalokban bátran keverednek a stílusok: pop, jazz, francia sanzon, de a klasszikus zene és a világzene is fel-felbukkan. A dalok legtöbbször személyes történeteket dolgoznak fel, társadalomkritikusak, tükröt tartanak elénk, de magukkal is ragadnak. Csemer Boglárka hangjában egyszerre lehet felfedezni a finom nőiességet, a gyermeki játékosságot és azt a határozott nőt, akivé az évek során érett.
A Boggie produkciót a külföldre való nyitás erős vágya hívta életre 2013-ban. Az ötlet nagyon „bejött”: 2014-ben a Parfüm című videoklip bejárta a világot. Azóta a zenekar több európai városban koncertezett, meghívták külföldi zenei fesztiválra, Amerikában is járt, a 2015-ös DAL című televízióműsor győzteseként pedig Bécsben képviselte hazánkat a 60. Eurovíziós Dalfesztiválon.
Az anyaság új inspirációt adott az énekesnőnek: 2016-ban 3 címmel saját kiadásban jelentette meg harmadik szerzői nagylemezét. Az új albummal 2018-ban a világ egyik legjelentősebb zenei showcase-fesztiválján, az SXSW-en is szerepelhetett Texasban. A koncert helye és időpontja: Müpa, Fesztivál Színház, június 24.

Bővebben...

Ma már egyre kevésbé meglepő, ha a jazzéletben egy hölgy kiemelkedő hangszeres tudásról tesz tanúbizonyságot. Ahhoz azonban már különleges képességek birtokában kell lennie, hogy például Beyoncé csupa nőből álló turnézenekarának állandó szaxofonosává váljon. A 2000-es évek eleje óta aktív Tia Fuller ezenfelül dolgozott még Esperanza Spaldinggal, Dianne Reeveszel és Nancy Wilsonnal, legújabb, 2018-as Diamond Cut („Csiszolt gyémánt”) című lemezén pedig olyan nagyságok kísérik, mint Dave Holland és Jack DeJohnette, a produceri feladatokat pedig Terri Lyne Carrington vállalta.
Fuller mindezen túl jazzoktatóként is fontos feladatot vállal: a patinás Berklee College of Music főállású professzora. Szerepelt televíziós műsorokban, egyebek közt az Oprah Winfrey Show-ban, a Today Show-ban, a Good Morning Americában, fellépett a BET Awards, az American Music Awards és a Grammy Awards díjátadó gáláján, Beyoncé zenekari szólistájaként pedig a Fehér Házban is játszott Barack Obama elnöknek. Lemezei egyre nagyobb elismeréseket aratnak: a 2010-es Decisive Steps két héten át a JazzWeek első helyezettje volt, és a kiadvány a legjobb jazzalbum cím várományosának is megszavazta. A 2012-es Angelic Warriorról a Wall Street Journal és a New York Times is lelkesen írt, és a Jazz Education Journal, a JazzTimes és a DownBeat címlapján is szerepelt. Kvartettjével bejárta már Afrika és Európa több országát, a legnevesebb klubokban és koncerttermekben zenélt, köztük a Lincoln centerbeli Dizzy's Club Coca-Colában. Fuller budapesti koncertje május 5-én lesz a Müpa Fesztivál Színházában.

Bővebben...

A Stunt kiadó gondozásában február 22-én kerül a boltokba Alvin Queen Magyarországon is több alkalommal fellépett dobos Oscar Peterson-emlékalbuma, az O. P. Queen és Peterson nemcsak játszott együtt, de barátok is voltak. A dobos tribute-lemezén két dán muzsikussal, a bőgős Ida Hviddel és a zongorista Zier Romme-val dolgozik.

 

Bővebben...

 

Közzétette tavalyi olvasói szavazatait a tekintélyes JazzTimes jazzmagazin. Kérdésük nem annyira a muzsikusok életművére, inkább 2018-as tevékenységére vonatkozott. Az alábbi eredmények születtek:

 

Az év művésze: Wayne Shorter
Új felfedezett: Maria Grand
Akusztikus kiszenekar: The Bad Plus
Elektromos zenekar: Myra Melford’s Snowy Egret
Nagyzenekar: Orrin Evans and the Captain Black Big Band
Lemezkiadó: ECM
Fesztivál: Montreal International Jazz Festival
Klub: Village Vanguard
Trombitás: Ambrose Akinmusire
Harsonás: Marshall Gilkes
Klarinétos: Anat Cohen
Tenorszaxofonos: Wayne Shorter
Altszaxofonos: Tia Fuller
Szopránszaxofonos: Wayne Shorter
Baritonszaxofonos: Gary Smulyan
Fuvolista: Nicole Mitchell
Hegedűs: Regina Carter
Zongorista: Brad Mehldau
Billentyűs: Herbie Hancock
Orgonista: Dr. Lonnie Smith
Gitáros: Bill Frisell
Bőgős: Christian McBride
Basszusgitáros: Steve Swallow
Vibrafonos: Stefon Harris
Ütős: Pedrito Martinez
Dobos: Brian Blade
Énekesnő: Cécile McLorin Salvant
Énekes: Kurt Elling
Komponista: Wayne Shorter
Arranzsőr: Maria Schneider
Különleges instrumentalista: Tomeka Reid (cselló)
Énekegyüttes: Take 6

Nyolcvankilenc éves korában január 5-én Los Angelesben elhunyt Ralph Jungheim lemezproducer, impresszárió, fotográfus. Független producerként 58 lemez kiadását tette lehetővé, olyan illusztris muzsikusoktól, mint Earl Hines, Freddie Hubbard, Ruth Brown, Joe Pass, Michel Legrand, Jimmy Rowles, Freddy Cole, Jimmy Witherspoon, Howard Rumsey’s Lighthouse All Stars, Jack Sheldon, Wild Bill Davison/ Eddie Miller, Jackie Allen, Dr. Bobby Rodriguez, a Bill Berry’s Ellington All-Stars, Charles Neville, Tommy Newsom, Mavis Rivers, James Zollar és John Dentz. Jungheim a különlegességeket kedvelte: Hines-ról köztudott, hogy már bevált repertoárból válogatott, Jungheim azonban olyan lemezanyagot állított össze a számára, amely más lemezein nem hallható. Ez lett a Fatha Hines Plays Hits He Missed (1978). Jimmy Rowles pianistával trió-, kvartett- és kvintett-felvételeket rögzített egyazon lemezen (Jimmy Rowles Plus 2, Plus 3, Plus 4, 1989). Ugyancsak ő hozta össze a Michel Legrand- Arturo Sandoval- Bud Shank- Buddy Collette fémjelezte zenekart a Michel Plays Legrand (1993) című albumon. Két, az ő producerségével kiadott lemez Grammy-díjat kapott: Joe Williams Nothin’ But the Blues (1984) és Ruth Brown Blues on Broadway (1989). További albumok Grammy-jelölésig jutottak el, így a Roy Clark and Joe Pass Play Hank Williams (1994) vagy Don Menza Burnin’ (2002) című gyűjteménye.
A chicagói producer és fotográfus régi rajongója volt Ellington zenéjének, s ő lett az 1973-as Sacred Concert at St. Paul the Apostle Church in West Los Angeles producere. Jungheim az 1980-as évek elején részt vett a Duke Ellington Society Los Angeles-i szekciójának újjáélesztésében is.


John Coltrane 1958-ban még csak készülődött arra az innovatív szerepre, melyet a 60-as évek jazztörténetében betöltött. Miles Davis és Thelonious Monk együtteseiben vállalt szerepe, valamint Blue Train című albuma már jelezte, hogy a hard-bop tenorszaxofonos a pillanatnyi trendeknél jóval távolabbra tekint.
Március 29-én kerül a boltokba a szaxofonos munkásságát bemutató legújabb dobozos kiadvány, Coltrane ’58: The Prestige Recordings címmel, a Craft Recordings gondozásában. Az 5 CD-s gyűjteményen Coltrane minden Prestige-felvétele (37 szám) hallható lesz, ráadásul most először a rögzítés sorrendjében. Az anyag a legendás Rudy Van Gelder stúdiójában készült, és olyan nagyságok hallhatók az egyes darabokban, mint Kenny Burrell, Paul Chambers, Louis Hayes, Art Taylor, Jimmy Cobb, Donald Byrd, Freddie Hubbard, Wilbur Harden, Tommy Flanagan és Red Garland. A kiadvány a Prestige Records 70. születésnapja alkalmából jelenik meg: a vállalatot 1949-ben alapította Bob Weinstock.

Bővebben...



Díszdobozos változatban adták ki nemrégiben az Impulse! kiadó huszonöt reprezentatív lemezét. A vállalat az 50-es évek végén indult, és például John Coltrane, illetve Sonny Rollins albumait jelentette meg, s így a jazztörténet egyik meghatározó műhelyévé vált. Íme, a doboz tartalma:





I.Art Blakey And The Jazz Messengers- Jazz Messengers!!!!!
II. Max Roach- Percussion Bitter Sweet
III. Shelly Manne- 2-3-4
IV. The Gil Evans Orchestra – Into The Hot
V. Quincy Jones – The Quintessence
VI. Benny Carter And His Orchestra- Further Definitions
VII. Roy Haynes Quartet – Out Of The Afternoon
VIII. Duke Ellington & Coleman Hawkins- Duke Ellington Meets Coleman Hawkins
IX. Freddie Hubbard- The Artistry Of Freddie Hubbard
X. Chico Hamilton- Passin’ Thru
XI. John Coltrane Quartet- Ballads
XII. Sonny Stitt & Paul Gonsalves- Salt & Pepper
XIII. Charles Mingus- Mingus Mingus Mingus Mingus Mingus
XIV. McCoy Tyner- Today And Tomorrow
XV. Oliver Nelson- More Blues And The Abstract Truth
XVI. Shirley Scott- Queen Of The Organ
XVII. Earl Hines- Once Upon A Time
XVIII. Sonny Rollins- Alfie
XIX. Stanley Turrentine- Let It Go
XX. Dizzy Gillespie- Swing Low, Sweet Cadillac
XXI. Tom Scott- Rural Still Life
XXII. Alice Coltrane- Journey in Satchidananda
XXIII. Charlie Haden- Liberation Music Orchestra
XXIV Gato Barbieri- Chapter One: Latin America
XXV. Keith Jarrett- Death And The Flower



A BMC újdonságai között találjuk a Ceccaldi-fivérek friss lemezét. Egy előre felcímkézett skatulyát aligha fogunk ennek az elképesztő zenének találni. Számos műfaj feltűnik, rock-minták, a jazz ’instant composingja’, minimál zene, folk-forgácsok, kortárs kamarazene, amelyek sorra felbukkannak, majd nyomban elillannak és helyet adnak egy újabbak. Az album a qÖÖlp címet viseli, és egy kvartettet hallunk rajta. A két Ceccaldi-testvér hegedűn, illetve csellón játszik, Ronny Graupe gitározik és Christian Lillinger dobol.

Bővebben...



Február 19-én 23 órakor a Bartók Rádió Éjszakai jazzklub című műsorában bemutatja Dudás Lajos frissen megjelent Return to the Future című albumát, mely a jazzklarinétos pályájának izgalmas pillanatait idézi fel. A gyűjteményben többek között hallhatunk mesteri duókat Tommy Viggel és Berkes Balázzsal, illetve egy klarinétnégyest a CL4 zenekar előadásában. Aki lemarad az adásról, még két héten át meghallgathatja a műsort az online internetrádióban.

Bővebben...



A Bronxban felnőtt Bobby Sanabria dobos/komponista először moziban látta a West Side Story-t, és el volt bűvölve az alkotástól. Vonzalma a mű iránt változatlan, ezt bizonyítja West Side Story Reimagined című albuma is, melyet a Multiverse Big Banddel karöltve ad elő. Sanabria zenekarában a doboson kívül négy trombitás, öt szaxofonos, négy harsonás, egy fuvolista, egy elektromos hegedűs, egy zongorista, egy basszusgitáros, valamint három ütős vesz részt.

Bővebben...



A nagyzenekari jazz barátainak jó hír, hogy nemrég megjelent Jim McNeely és a Frankfurt Radio Big Band közös albuma, a Barefoot Dances and Other Visions (Planet Arts 301721). Az albumon egy héttételes szvit hallható, melyet McNeely 2014-ben komponált a német nagyzenekar részére, mellyel korábban már hat éven át együtt dolgozott. McNeely vezényel, és a tizenhét tagú nagyzenekar fúvósszekciójában hallhatjuk Tony Lakatost is tenorszaxofonon, fuvolán és altfuvolán.

Bővebben...


Art Kane művészeti igazgatóként dolgozott, de nagy vágya az volt, hogy egész állásban fotóművészként folytathatja pályáját. 1958-ban megtudta, hogy az Esquire magazin különszámot készül szentelni a jazznek, ezért rábeszélte a magazin főszerkesztőjét, Harold Hayes-t, készítsenek csoportképet jazzistákról egy harlemi utcán. Kane eredetileg tizenöt zenészre gondolt, végül ötvenheten álltak a fényképezőgépe elé. Ez a kép lett az “A Great Day in Harlem”, minden idők egyik leghíresebb jazzfotója.
Nemrég volt a fénykép elkészültének 60. évfordulója. Ebből az alkalomból a fényképész fia, Jonathan Kane könyvet jelentetett meg róla Art Kane Harlem 1958 címmel. A reprezentatív kiadványhoz Quincy Jones és Benny Golson írt előszót. Utóbbi Sonny Rollins mellett az egyetlen még élő muzsikus a fotón láthatók közül.



Myra Melford zongoraművész évtizedekkel ezelőtt költözött New York-ba, ahol hamarosan az avantgarde jazz egyik meghatározó egyéniségét tisztelték benne. Az ezüsthajú pianista azóta átköltözött a nyugati partra, de hírneve töretlen. Legutóbb The Other Side of Air című lemezével jelentkezett tavaly novemberben. Az albumot a Firehouse 12 label jelentette meg. Melford legtöbbször kvintettjével, a Snowy Egrettel dolgozik. Említett új lemezét két kedves képzőművésze, Cy Twombly és William Kentridge művei ihlették.

Bővebben...

A The New Orleans Jazz & Heritage Festival vezetősége bejelentette, hogy idén 50. alkalommal is megrendezik a híres jazzfesztivált, melyen fellép a The Rolling Stones is. Amerikában szinte hagyománnyá vált, hogy a jazzfesztiválokon pop-, blues- és soul-előadók is feltűnnek, alighanem azért, hogy több jegyet lehessen értékesíteni. Mick Jagger zenekara idén lép fel először jazzfesztiválon. A meghívott előadók között találjuk még Chris Stapleton countryénekest, Katy Perry popénekesnőt, Van Morrison veterán rockénekest, valamint a funky zenéjéről ismert Earth, Wind & Fire együttest.

Bővebben...

Február 17-én rendezik meg az év egyik legkülönösebb jazzfesztiválját Nownet Arts Festival címen, melyen a különböző helyszíneken (New York, Toronto, Zürich stb.) tartózkodó muzsikusok az interneten kapcsolódva össze adnak elő szabad improvizációkat. Az elhangzó zenék élőben meghallgathatók itt: www.nownetarts.org/nownet-arts-festival-2019
„Fellép” a fesztiválon a londoni Ng Chor Guan "Mobile Phone Orchestra" című műsorával, majd Mark Dresser bőgős triója Denman Maroney zongoristával (Nem York) és Matthias Ziegler fuvolistával (Zürich). Végül egy nagyobb zenekar ad elő Sarah Weaver (New York) vezényletével.