Melody Gardot: The Absence

 Decca – Universal

Homérosz óta tudjuk, hogy az utazás, illetve annak változatai, a világban való bolyongás vagy a csavargás milyen meghatározó tapasztalatokkal járhatnak. Az utazó szembesül a szabadság, az otthontalanság és a céltalanság élményével, és egyes esetekben az utazásról bölcsebb emberként tér haza. Melody Gardot huszonhét éves philadelphiai énekesnő világpolgárnak vallja magát, akit csábít a messzeség, sőt, az úton levést talán jobban szereti, mint az otthon biztonságát. Utazások élményei szólalnak meg a The Absence több felvételén is. Gardot hallhatóan a mediterrán világhoz vonzódik, forró tájak zenei formáihoz, s nemcsak a brazil sambához, illetve bossa novához (Mira, Lemania és Se Voce Me Ama), hanem spanyol, portugál, sőt, afrikai zenei alaprétegek találhatók az egyes dalok kompozíciójában.

Ennyi alapján akár változatos és sokszínű is lehetne az album, melynek borítóján partra vetett halnak (?) ábrázolják az énekesnőt (?). De nem az. Kissé egyhangúak és kiszámíthatóan panelesek a Gardot-szerzemények, úgy érezzük, mintha minden szám egyazon keserédes érzemény változata volna. Ma ezt nyersen úgy mondják: unalmas. Heitor Pereira gitáros producer és a neves session-zenészek – Larry Goldings, Peter Erskine, Paulinho Da Costa – se változtatnak ezen a monotonitáson. A franciás couleur locale túlságosan kiszámítottnak és modorosnak hat az Impossible Love-ban, a lisszaboni úti élmény alapján született Amaliá-ban pedig a sérült madár és a repülés szabadságának szembeállítása kissé kiüresedett toposz. Még akkor is annak érezzük, ha tudjuk, hogy Gardot-nak is volt 2003-ban egy súlyos közlekedési balesete, amely hajszál híján egy életre megfosztotta a mozgás szabadságától.

 

Máté J. György
Gramofon