Ravish Momin’s Trio Tarana: Climbing The Banyan Tree

 

Az összehasonlító vallástudomány művelői régen tudják, hogy a fák, elsősorban is avilágfák mitológiai alapszimbólumok. Három világot kötnek össze, hiszen gyökereiket a talaj mélyébe eresztik, a földön állnak, de az égig érnek. Ravish Momin, a kortársi free jazz egyik sokat foglalkoztatott, s évről-évre hírnevesebb képviselője egyaránt otthonosan mozog a távol-keleti kultúrákban és az amerikai művészvilágban. Új lemezének „megértésében” sokat segíthet a címben szereplő banyan fa mítikus jelentőségének felismerése.

A csodafákról szóló temérdek mitológiai történet és népmese között olyanokat is találunk, melyek a magasra nőtt növény és az újjászületés rejtélyes kapcsolatát beszéli el. Egyes ceyloni mondák például a férjét életre támasztó Pattini istennő alakját hozzák kapcsolatba a fákkal. A hettita eia fa szintén összefüggésben áll az örök, de legalábbis a hosszú élettel, s természetesen maga is örökzöld. Egy komplex jelentésű vietnami mesében pedig a banyan fa terméséről derül ki, hogy halottakat lehet vele feltámasztani: a bivalypásztor Cuoi előbb szemtanúja lesz, amint egy anyatigris a banyan fa termésével visszahozza az életbe elpusztult kicsinyét, majd Cuoi maga is sikerrel támaszt fel egy döglött kutyát ugyanennek a varázsnövénynek a segítségével. A pásztor felismeri a banyan fa csodás jelentőségét, és elülteti a háza előtt. Figyelmeztetése ellenére a többiek szennyvízzel öntözik a fa tövét, és szemetet szórnak a fa köré, mire az az égbe emelkedik, magával vonva a gyökereibe kapaszkodó Cuoit. Holdfényes éjszakákon a gyerekek ma is látják néha a banyan fa tövében üldögélő bivalypásztort, integetnek neki és ezt éneklik:

 

Cuoi, Cuoi, te álombéli fiú,
Egyedül, egyedül vagy ott fenn a Holdon,
Játszol a csillagokkal, a gyorsan múló alkonyatban,
Késő estig, mely hamarosan itt lesz...

 

Dióhéjban így foglalható össze Ravish Momin új lemezének mitológiai háttere. Ha pedig egyetlen mondatban akarnánk meghatározni a CD kilenc felvételének (nagyrészt Momin-szerzemények) lényegét, azt mondhatnánk: végig erősen kontrollált jazz-kontextusba helyezett egyedi világzenét játszik a trió. Az egyes darabokban kínai, indiai, arab és közép-európai zsidó zenei elemek bukkannak fel sűrűn, de egyetlen szám sem akad, ahol népzenei imitációk álmosítanák a hallgatót. A Momin-Hwang-Blumenkranz hármasnak érezhetően világos elképzelései vannak a nyugati és keleti zenei tradíciók metszéspontjában álló improvizatív muzsikáról, amelyet rengeteg invencióval és briliáns technikával gyakorolnak. Momint elsősorban ütőhangszeres muzsikusnak érezzük, bár ezen a lemezen talán többet dobol, mint amennyit tablán vagy más egzotikus hangszeren játszik. De dobolási technikáján és tónusain minduntalan áthallik az ütős különleges hangszerfelfogása. Dobverőivel is képes olyan érzést kelteni, mintha kézzel ütött hangszereket szólaltatna meg. Ám csak gondosabb odafigyeléssel érzékelhető, mennyire alapvetők az ütőhangszerek ebben a zenében. Momin döntően kísér, ritmikai bázist teremt, a fő szólista Jason Kao Hwang kínai származású hegedűs, aki fölényes biztonsággal közlekedik a klasszikus és improvizatív nyugati zene, valamint a távoli zenei tradíciók között. Bravúros glissandói, nyers keleties vonókezelése, illetve pizzicato játéka arra enged következtetni, hogy egy Schubert-kvartettben vagy egy hagyományosabb keleti zenei kontextusban is maradandót alkotna. Az Instance Of Memory-ban kettősfogásokkal sző harmóniai hálót Blumenkranz udszólója köré, máshol elsöprő erejű, negyedhangokból építkező szólókkal kápráztat el. Az udszólóival feltűnő bőgős nemegyszer épp a basszusmenet jazzes jellegével hozza egyensúlyba a különös világzenét. Például a Peace For Kabulalapját a bőgő statikus harmóniái biztosítják. Ugyanígy a Gyarah-ban is nagyon fontos a feszes basszusmenet jazzes soundja.

 

Kozmopolita zene, mondta az album egyik kritikusa. Hozzátehetjük még: olyan zenéket hallhatunk a Climbing The Banyan Tree-n, melyekben mesterien egészítik ki egymást a nyugati és keleti hangszerek, és a melódiának is kitüntetett szerep jut.

 

Örömhír, hogy a Bombayben született Ravish Momin zenekara idén egy hosszabb európai turné során ellátogat a győri Mediawave fesztiválra is. A New York-i downtown trió vezetője Andrew Cyrille és Bob Moses tanítványa volt, ütőhangszeres stúdiumait pedig többek között Jim Dispiritóval, Zakir Hussain egyik tanítványával végezte. Tudását korábban a veterán chicagói szaxofonos Kalaparush Maurice McIntyre albumain, valamint a Sabir Mateen Quintetben, a Joe Giardullo Quintetben, valamint a dobos/ütős Susie Ibarrával alakított ütős duóban kamatoztatta. Jason Kao Hwang a trió veteránja, kínai bevándorlók gyermeke. Muzikalitását eddig két, saját zenekarával készített kvartettlemezén (The Far East Side Band), valamint az Immigrant Of The Womb című, szoprán- és baritonhangra, valamint nyugati, kínai és egyedi készítésű hangszerekre írt operájával bizonyította. Sidemanként hallható volt többek között Anthony Braxton, Henry Threadgill és Vladimir Tarasov együtteseiben. Shanir Ezra Blumenkranz korábban a Tzadik kiadónál publikáló Satlah együttesben hallatott magáról. 1999-ben megjelent első lemezükön John Zorn volt a vendégszólista.

 

(Ravish Momin’s Trio Tarana: Climbing The Banyan Tree; Ravish Momin (dob, ütőhangszerek, ének); Jason Kao Hwang (hegedű); Shanir Ezra Blumenkranz (ud, bőgő); Clean Feed, 2004)

 

 

Máté J. György

.