Most (március 6-án) ünnepli nyolcvanadik születésnapját a kortárs jazz egyik különös alakja, Peter Brötzmann multiinstrumentalista freejazz-szaxofonos és -klarinétos. A fiatal német zenész festészetet tanult és közel került a Fluxus-mozgalomhoz, de úgy döntött, inkább a jazznél köt ki. Egy Sidney Bechet-előadás döbbentette rá arra, hogy neki is zenélnie kell inkább. Teljesen azért nem hagyott fel a képzőművészettel sem, lemezborítói többségét maga tervezte. Első LP-je 1967-ben jelent meg – egy trió Peter Kowald bőgőssel és Sven-Åke Johansson dobossal. Ezt követte 1968-ban a híres Machine Gun című oktettlemez. Az albumot kezdetben csak koncerteken lehetett megvásárolni, később bekerült az FMP kiadó regiszterébe is, 2007-ben pedig az Atavistic jelentette meg újra az albumot. Brötzmann további LP-i is érdekességek voltak: az egyik címzettje például Johnny Dyani bőgős volt. A szaxofonos hamarosan tagja lett a Han Bennink-féle Instant Composers’ Poolnak, egy olyan laza művészi szerveződésnek, mely saját kiadványait támogatta. A nyolc- és tíztagú formációk mellett Brötzmann szívesen játszott kiszenekarokban is, főként duóban. Ez hallható a Han Benninkkel közös, a szabad ég alatt felvett Schwarzwaldfahrt-on, ahol a dobos fákon és az erdőben talált egyéb tárgyakon dobol. Brötzmann 1981-es Alarm albumán valóságos szupergroup játszott: Frank Wright és Willem Breuker (szaxofon), Toshinori Kondo (trombita), Hannes Bauer és Alan Tomlinson (harsona), Alexander von Schlippenbach (zongora), Louis Moholo (dob), Harry Miller (bőgő). A 80-as években Brötzmann érdeklődni kezdett a heavy metal és a noise rock iránt, innen datálható felvétele a Last Exit csapattal, valamint a basszusgitáros Bill Laswellel. És a muzsikus azóta is fáradhatatlanul kísérletezik: ennek egyik eredménye a Die Like A Dog Quartet, melynek nevét valószínűsíthetően Kafka A per című regényének utolsó mondata ihlette. Ebben a csoportosulásban Hamid Drake dobol, William Parker bőgőzik és Toshinori Kondo trombitál. A kvartett fő zenei ihletője Albert Ayler.