Hatvan esztendeje, 1961. július 6-én halt meg Scott LaFaro nagybőgős egy autóbalesetben a New York állambeli Flintben, néhány nappal azután, hogy a muzsikus Stan Getz oldalán lépett fel a newporti jazzfesztiválon. Június 25-én LaFaro még a Bill Evans Trio tagjaként állt színpadon a New York-i Village Vanguardban. A koncertről lemezfelvétel készült: olyan alapmű, melyet egészen addig újra meg újra kiadnak majd, ameddig jazzlemez-kiadás lesz a földön.
A legtöbbek számára LaFaro neve egyet jelent a legendás Evans-lemezekkel, az említetten, valamint a csak 1962-ben megjelent Waltz for Debbyn kívül a Portrait in Jazz (1960) és az Explorations (1961) őrzi LaFaro bőgőjének hangját. Többen úgy gondolják, LaFaro Jimmy Blanton mellett a jazztörténet legjelentősebb basszistája volt. Több korabeli zenei különlegességen, például az Ornette Coleman alkalmi dupla kvartettjét felvonultató Free Jazz albumon szintén hallhatjuk Scott LaFaro játékát.