Október 21-én százhét éves korában kaliforniai otthonában elhunyt Viola Smith, „a leggyorsabb kezű dobos lány a világon”, aki tizenkét darabból álló óriás dobfelszerelésen játszott. A swingkorszakban lett zenekarvezető. A második világháború idején cikket írt a Down Beat-be, melyben felhívta a nagyzenekarok figyelmét, hogy szerződtessenek női zenészeket a katonának bevonult férfiak helyére, de ennek nem lett nagy visszhangja.
Smith már kislánykorában jazzt játszott a hét lánytestvérével alakított zenekarban, a Schmitz Sisters Orchestrában. Az SSO egy rádióműsorban egy férfiakból álló big banddel „versenyezve” szólaltatta meg Gershwin Rhapsody In Blue című művét. Miután testvérei többsége kivált a zenekarból, Viola újabb csupa nőből álló zenekart szervezett, a Coquettes-t, mellyel mérsékelt sikert ért el országszerte. Ő lett az első amerikai női jazzdobos, s mint ilyen, fellépett Harry S. Truman elnök beiktatási gálaestjén. Smith dolgozott Ella Fitzgeralddal és Chick Webbel is. Fellépésein a Snake Charmer című számában adott elő hosszabb dobszólókat. Amikor az emberek úgy kezdték emlegetni, mint „a női Gene Krupa”, kijavította őket, mondván, Krupa a férfi Viola Smith.
Smith a 60-as évek második felében vonult nyugdíjba. Idős éveiben bridzs-tehetségét csiszolgatta. 2012-ben Kaliforniába költözött, ahol egy keresztény közösségben élt.
Keith Jarrett 2017-ben adta utolsó szólókoncertjét a New York-i Carnegie Hallban. Korunk egyik legünnepeltebb jazzpianistája néhány klasszikus mű interpretációjával is büszkélkedhet. Említett koncertjét a nemrég beiktatott új amerikai elnök bírálatával kezdte, majd a koncert alatt még további éles politikai kritikák következtek. A hangverseny végén köszönetet mondott közönségének, amiért megríkatta.
A következő év márciusában kellett volna újra fellépnie a Carnegie Hallban, de erre már nem került sor. Váratlanul törölték a programot, akárcsak a zongorista összes többi 2018-as fellépését. Az ECM, Jarrett lemezkiadója ködös utalásokat tett a muzsikus rossz egészségi állapotára. Azóta egyetlen hivatalos információ se látott napvilágot Jarrett egészségéről. A hetvenöt éves pianista most októberben törte meg végre a csendet, amikor telefonbeszélgetést vállalt a The New York Times munkatársával. Eszerint 2018 februárjában sztrókot kapott, melyet májusban újabb sztrók követett. Lebénult, s mint az újságírónak elmondta, bal fele ma is részben béna, csak bottal tud közlekedni az otthonában. Kevéssé valószínű, hogy Keith Jarrett valaha színpadra léphet újra.
Mindig öröm élő klasszikusok új lemezeiről, illetve már eltávozottak eddig hozzáférhetetlen kiadványairól hírt adni. Ezúttal két friss lemez megjelenéséről is tudósíthatunk: Connect címmel új albumot adott ki Charles Tolliver trombitás – ez a művész első lemeze tizenegy év hallgatás után. A korongon Keith Brown zongorázik, Jesse Davis altszaxofonozik, Buster Williams bőgőzik és Lenny White dobol. Két számban egy angol szaxofonos, Binker Golding is hallható.
A másik kiadványon a dobos fenomén Buddy Rich nagyzenekarának utolsó élő felvétele hallható teljes egészében. A Just In Time címmel megjelent anyagot 1986-ban rögzítették a londoni Ronnie Scott’s Clubban.
A Cuneiform lemezkiadó a kortárs avantgarde, free és posztjazz kiadványairól nevezetes. Alkalmanként azonban archív anyagok is kikerülnek a kiadó műhelyéből. Korábban például a Soft Machine és Mike Osborne szerepelt archív katalógusukban, most viszont egy dupla lemezen kiadták a Steve Lacy/Roswell Rudd Quartet régi és újabb felvételeinek gyűjteményét. Az Early and Late című albumon 1962-ből származó zenék képviselik a régit Bob Cunningham bőgős és Dennis Charles dobos közreműködésével. Az újabb számokban Jean-Jacques Avenel hallható bőgőn és John Betsch dobokon.
Az olasz Musica Jazz októberi száma szokás szerint sok érdekes olvasmányt kínál az olasz nyelvben járatos olvasóknak. A címlapon a szokványos mai sztárok helyett egy történelmi figura – Amiri Baraka költő, író, polgárjogi harcos és előadóművész látható szavalás közben. A róla szóló címlapsztori Az igazság ideje (L’ora della verità) címet viseli. További cikkek foglalkoznak a lapszámban Sonny Rollins, Gary Peacock, Wynton Marsalis, Carla Bley, Joe Lovano, Bill Frisell, Uri Caine és mások munkásságával.
Idén ünnepli 85. születésnapját a Count Basie Orchestra. Ebből az alkalomból tehetségkutató versenyt hirdetnek amatőr és profi előadók részére. A feladat csupán annyi, hogy elő kell adni egy nevezetes Basie-darab feldolgozását. Három dal közül választhatnak a jelentkezők: Blues in Hoss’ Flat, Jumpin’ at the Woodside, illetve One O’ Clock Jump. A jelentkezéseket november 1-ig kell beadni. A zsűriben vezető jazz-zenészek foglalnak helyet, így Branford Marsalis, Stefon Harris és Christian McBride.
A bebop mozgalom egyik meghatározó figurájaként ismert jazzlegenda, az altszaxofonos Charlie “Bird” Parker századik születésnapjára reprezentatív kötettel állt elő a Hal Leonard könyvkiadó: The Complete Scores címmel jelentette meg a nagy muzsikus negyven klasszikus kompozíciójának pontos transzkripcióit szaxofonra, trombitára, bőgőre, zongorára és dobra, vagyis „klasszikus” bebop kvintettre. A keményborítós, könyvtokba helyezett kiadványban olyan jól ismert melódiákat is megtalálunk, mint a Yardbird Suite, az Anthropology vagy a Blues for Alice.
Adam Palma brit gitáros, a manchesteri Salford University gitártanára a halál torkából menekült meg. A Covid-19 egyik áldozataként 44 napig feküdt kómában, lélegeztetőgéppel tartották életben, az utóbbi hónapokat pedig lábadozással töltötte. Orvosai valóságos csodának tartják, hogy még köztünk lehet. Gyógyulása idején készítette el Adam Palma Meets Chopin című új lemezét, amellyel Grammy-díjra is pályázik – életében először. Palma lengyel származású zenész, innen a különös vonzódás Chopin zenéjéhez. Albumának különlegessége, hogy feldolgozásai nem zongorára, hanem pengetős akusztikus gitárra készültek.
Október 25-én a Houston Jazz Festival keretei között lép fel a Miller Theatre színpadán Art Blakey legendás Jazz Messengers csapatának legújabb változata a néhai jazzdobos-zenekarvezető 101. születésnapja alkalmából. A csapatot a négyszeres Grammy-díjas harsonás, Frank Lacy vezeti, és olyan muzsikusok kapnak helyet benne, mint az altszaxofonos Bobby Watson, a trombitás Valery Ponomarev és a bőgős Curtis Lundy. A négy említett tag valamennyien a „Blakey Egyetem” diákjai voltak, vagyis egy időben mindegyikük „zeneigazgatóként” szerepelt a Jazz Messengers zenekarban.
A Zoho Music kiadó se tétlenkedik: a pandemia ellenére izgalmasnak és igényesnek tűnő kiadványokkal jelentkezik – változatlanul. Például megjelentették idén ősszel Julio Botti szaxofonos negyedik albumát (Pure Tango), mely duettekkel, triókkal és kvartett-előadásokkal színesíti a kortárs latin zenei szcénát. Másik új kiadványukon a dobos Joe McCarthy hallható: az Upwards című lemez a nagyzenekari jazz mai világába kalauzolja az érdeklődőket. A gitáros-énekes-szájharmonikás blues kedvelőinek is van mit ajánlania a kiadónak: Jay Willie és James Montgomery közös albumát, mely a connecticuti és detroiti blueshagyományokat ütközteti (Cadillac Walk).
A Cuneiform lemezkiadó idén ősszel is zenei különlegességekkel kedveskedik az improvizatív zene barátainak. Szeptemberben két lemezt dobtak piacra, az I. P. A. nevű együttes Bashing Mushrooms című albumát, valamint Ray Russell elektromos gitáros Fluid Architecture című új lemezét. Októberi megjelenéseik között szerepel a posztjazz gitáros Anthony Pirog Pocket Poem albuma. Novemberi újdonságaik közül a legizgalmasabb alighanem az A Love Supreme Electric elnevezésű alkalmi (?) társulás, mely két meghatározó Coltrane-album, az A Love Supreme és a Meditations alapján készítette el lemezét. A kvintett két meghatározó tagjának a szaxofonos Vinny Golia, a free szcéna egyik „nagy öregje”, valamint a gitáros Henry Kaiser tűnik.
Ötvennyolc év után először jelenik meg lemezen (LP-formátumban) Ella Fitzgerald 1962-es berlini koncertje, melyet a Sportpalast arénában adott. Ezt a hangversenyt két évvel az énekesnő híres berlini lemeze, a Mack the Knife megjelenése után rendezték. A Sportpalast-koncert anyagát sok éven át elveszettnek hitték, majd nemrég mégis előkerült a Verve egykori producere, Norman Granz hagyatékából. Ezért is viseli az új Verve-album a The Lost Berlin Tapes címet. A lemezen tizenhét dalt énekel a világhírű énekesnő, köztük a Cheek to Cheek-et és a Cry Me a River-t.
Ahogy egy korábbi időpontban már egyszer hírt adtunk róla, Tommy Vig október 17-én koncertet ad a Budapest Jazz Clubban. Zenekarának, melyben Csuhaj Barna Tibor bőgőzik, Jeszenszky György dobol és Zsoldos Béla ütőzik, műsorán ezúttal Tommy legújabb, 1956-tal kapcsolatos zeneművei csendülnek fel, maga a zeneszerző/zenekarvezető csak 1956-os emlékkoncertként emlegeti az estjét. Másnap, vasárnap délután 5-től egyórás árverésre várják az érdeklődőket a Hollán Ernő utcai klubba: Tommy Vig kollázsai kerülnek kalapács alá.
Márciusban a koronavírus járvány megakadályozta, hogy Snétberger Ferenc Anders Jorminnal és Joey Baronnal együtt játsszon Budapesten. Ezért Snétberger szólókoncertet tartott, de az utolsó két számra csatlakozott hozzá a szintén világhírű gitáros, Richard Bona. November 30-án ismét színpadra lép Budapesten, a MoMKultban Snétberger Ferenc, immár a két zenészlegendával: érkezik a Charles Lloyd, Tomasz Stańko és Bobo Stenson partnereként is ismert svéd bőgős, Anders Jormin, valamint az amerikai avantgárd dobos, Joey Baron, aki John Zorn együttesének meghatározó tagja, de játszott Bill Frisellel, John Scofielddel, Al Jarreau-val és Dizzy Gillespie-vel, illetve a popzene olyan ikonjaival, mint Michael Jackson vagy David Bowie.
Július 10-én hetvennyolc éves korában elhunyt Eddie Gale jazztrombitás, neves oktató, San José „jazz-nagykövete”. A Brooklynban született muzsikus kezdetben mások együtteseiben (Sun Ra, Cecil Taylor, Larry Young) kapott munkákat, majd saját lemezeket kezdett készíteni a Blue Note kiadó számára. 1972 óta élt San Joséban. Munkásságával részletesebben foglalkozik Pat Thomas Listen, Whitey! című könyvében. Itt a szerző Gale-t Horace Silver mellett emlegeti: szerinte e két művész elgondolkoztató témájú lírai szerzeményeivel megváltoztatta a Blue Note arculatát.