A melanoia szót hiába is keressük az Idegen szavak szótárában. Nem a pigmenttermelő sejtekből kialakuló kóros bőrelváltozások egyike – semmi köze a melanomához. Egyedi kontamináció: a melankólia és a paranoia együttes átélését nevezi így a szerb/német dobos Dejan Terzic, aki 2012-ben ezen a néven hozta létre együttesét. Pillanatnyilag kvartettről van szó, mely a dobon kívül altszaxofonból, zongorából és héthúros gitárból áll. Ám ritkák azok a pillanatok, amikor a hallgató úgy érzi, valóban részesülhet a melanoia érzésében. Olyan szerzeményekben, mint az UCB vagy a B-longing and Beyond inkább melankóliát hallunk paranoia nélkül. A nyitó Schnell vagy a Gravity pedig fordítva: a paranoiából ad némi ízelítőt, de melankóliából semmit.
Az azonnal hallható, hogy négy kiváló zenész közös munkájáról van szó, de be kell látnunk, hogy az előző BMC-albumukon (Red) megszólaló Luzia von Wyl-szerzemények érdekesebbek voltak. Terzic modern jazzt repetitív elemekkel, rockos riffekkel és indusztriális effektekkel ötvöző, hangsúlyos ritmus- és hangulatváltásokkal megtűzdelt kompozíciói talán egy furcsa álomlogikát követnek, melybe nem könnyű követni a zenekart.

BMC

MJGy