Anita O’Day with the Oscar Peterson Trio – Tenderly

1957 – Verve Records

Mai világunkban, amikor már tonnaszámra vehetjük a jazz CD-ket, legnagyobb ellensége az igényes zene kedvelőjének és keresőjének, hogy csak a nagy kiadók által favorizált előadók neve cseng ismerősen, és a csak szakmai körben elismertek neve feledésbe merül a nagyérdemű előtt. Itt arra gondolok, hogy nem túl nehéz beszerezni Diana Krall, Ella Fitzgerald vagy Natalie Cole lemezeit, de minden idők egyik legnagyobb hatású jazzénekesnőjének neve szinte már csak az ős jazzhallgatóknak lehet ismerős: Anita O’Day.

Anita aranykorszakából való az Anita Sings the Most cimű album, ahol Oscar Peterson zseniális zenekara kíséri az énekesnőt. Erről a lemezről, illetve az ezen hallható Tenderly című slágeréről mesélnék egy kicsit. Ez a dal Oscar Peterson egyik legkedveltebb darabja is volt abban az időben, a Jazz at the Philharmonic koncerteken sok felvételt készített belőle szóló és zenekari előadásban is. Erre a lemezre elképzelhető, hogy ezért került fel pontosan abban a szerkezeti felépítésben, ahogy a zongorista is játszani szokta. A dal zongora-ének kettősével indul rubato - mondhatni teljesen ritmikátlan előadásban. Anita elmeséli a dalt, Oscar pedig minden hangjával segíti, hozzátesz, és mégsem nyomja el. Az ének már ennél a résznél is megmutatja a kreativitással való előadás lehetőségének tárházát. Minden olyan, mintha így lenne kitalálva, mégis minden hajlítás spontán, és jazzes. Aztán belép a bőgő és a gitár, csak kísérettel. Ray Brown walking bass kísérete a puha medvejárást idézi, Herb Ellis ritmusgitározása pedig hideg ellenpontja a bőgő melegségének. Anita swingel, hangjának rekedtsége pontosan illeszkedik a dalhoz. Minden megvan benne, amitől nem majdnem jazz, hanem teljesen az. A dal lezárása a legegyszerűbb módon megy végbe: lelassítják és lezárják. Tulajdonképpen semmi olyan különös nem történik benne, amitől kiemelkedőnek kellene lennie, de ettől az, mert így a jazz megmutathatta, hogy improvizációk, „megfejtések” nélkül is lehet jazzt játszani, érzésből.

Joe Fritz