Charlie Haden – Metszetekben

Charlie Haden a világ egyik legjobb jazzbőgőse. Tevékenyen részt vett a műfaj szinte valamennyi fontos modern irányzatában. Cikkünk három szempont alapján (a családi muzsikus, az oktató és a kvartettvezető) tekinti át a gazdag életpályát.

A cowboy

Az apa, Carl Haden 1932-ben készített először countryzenei rádióműsort. Előbb egy férfiduóban énekelt, majd megismerkedett későbbi feleségével, és a duóba Mary Jane-t is bevették. Amikor gyerekeik lettek, családi adásokat rendeztek. Charlie fiuk 1937 augusztusában született, negyedik gyerekként, és még nem volt kétéves, amikor már cowboynak öltözve fellépett testvéreivel és szüleivel a „Haden Family Show”-ban. Tizenötéves koráig naponta énekelt reggel a rádióban, s csak ezután indult iskolába. A család többször költözött, Charlie az iowai Shenandoah-ban látta meg a napvilágot, de nemsokára a Missouri állambeli Springfield lett az otthona. Az 1997-ben Pat Methenyvel duóban felvett Beyond The Missouri Sky-t mindkét muzsikus esetében gyermekkori élmények ihlették. A tizenöt évesen kapott gyermekparalízis lehetetlenné tette Haden gyermekénekesi karrierjét, de megmaradt számára a hangszeres zenészi pálya lehetősége. Kamaszkorában szerette meg a jazzt, bebopot és West Coast-ot hallgatott. Hampton Hawes zongorista volt a kedvence, vele kezdő korában együtt is játszott Kaliforniában.

A Haden-házban megforduló countryzenészek egyike volt Hank Garland, ő javasolta a későbbi bőgősnek, hogy menjen nyugatra és tanuljon jazzt. Charlie már korán érdeklődni kezdett a bőgőzés iránt, a testvére öreg hangszerén próbálkozott. 1955-ben járta ki a középiskolát, majd az Ozark Jubilee című springfieldi tévéműsorban bőgőzött countryzenészek oldalán. Az itt keresett pénzből utazott el Los Angelesbe, ahol megismerkedett a további pályájára döntő hatást gyakorló Ornette Colemannel. A Los Angeles-i Westlake College of Musicban és a helyi együttesek fellépésein már elsajátította a szakma alapjait, de az igazi iskolát Coleman jelentette számára, aki 1959-ben magával vitte New York-ba. Coleman kvartettben játszotta botrányt keltő zenéjét. Charlie Haden sorsa úgy hozta, hogy aktívan részt vehetett a modern jazz születésében.

Amikor 1988-ban Haden felesége, Ruth Cameron énekesnő azt javasolta, rendezzenek nagy családi összejövetelt a bőgős édesanyjának 80. születésnapján, és a család énekeljen egy dalt közösen, még senki se sejtette, hogy az esemény tíz évvel később egy különleges lemez megszületéséhez vezet majd. A családi összejövetelen annyira jól sikerült a közös dalolás, hogy a Haden-família 2008-ban Nashville-be utazott, ahol a házaspár, a négy zenész gyerek (három lány és egy fiú), valamint barátaik felvették a bőgős első country- és bluegrass albumát, a Rambling Boy-t. A CD-n hegedű, bendzsó, dobro, mandolin, gitár és bőgő szerepel. A családot és a helyi muzsikusokat egy-két régi barát, például Pat Metheny és Elvis Costello egészíti ki. A Rambling Boy lemez a bőgős szülei emléke előtt is tiszteleg, akik Haden nyilatkozatai szerint mindig támogatták a zenei karrierjét. Egy beszélgetésben felidézi a pillanatot, amikor Los Angelesbe indult, és a mamája kikísérte a távolsági busz megállójába, megvárta, amíg a bőgőt felkötözik a busz tetőcsomagtartójára, és egészen addig állt ott, amíg a Greyhound el nem tűnt a távolban.

Az oktató

Charlie Hadent a cowboy-korszak megtanította a melódia tiszteletére. A hangok tisztasága iránti szenvedélyes szeretete kisfiúként rögződött benne. Olyannyira, hogy egy helyen azt nyilatkozta: valahányszor egy bőgőszólót ad elő, felidéződnek játékában a country-emlékek. Ezt talán nem minden hallgatója tudja felfedezni, de azt igen, hogy a műfaj egyik legelegánsabb „puristája” játszik. Alighanem a duóalbumokon érezhető leginkább ez a makulátlan hangzás, legutóbb a Keith Jarrett oldalán felvett Jasmine-on.

Művészoktatóként is természetesen az általa legfontosabbnak vélt előadói problémákra koncentrál diákjaival a California Institute of the Arts-ban. Mindenekelőtt azt próbálja megtanítani a zenészeknek, hogy a belül hallott hangot hogyan jelenítsék meg a hangszerükön. A tanító Haden egyik fő célja, hogy diákjai ráleljenek az igazi hangokra, s ezt csak nagyon halk, akusztikus játékkal tudják elérni. A hangerőt száműzni kell a próbákról, mondja a bőgős. Zenélés közben könnyebb alázatossá válni, mint művészi teremtés nélkül, ez a szakma egyik legfontosabb előnye. A kreatív zenélés 90%-a szellemi jelentőségű: azt mutatja meg, hol helyezkedünk el ezen a bolygón, hol a mindenségben, és hol önmagunkban – szellemi értelemben. Minél világosabban felismerjük a helyünket, annál inkább rátalálunk saját zenei kézjegyünkre.

 Quartet West

Aki főleg szabad improvizációkat, illetve politikai üzenettel teli nagyzenekari jazzt (Liberation Music Orchestra) hallott Hadentől, meglepődhetett, amikor 1986-ban megjelent az első Quartet West-lemez. A dobos az 1959-ből ismert kolléga, Billy Higgins volt, Ernie Watts szaxofonos és Alan Broadbent zongorista a modernebb hangzást képviselte ebben a lírai, olykor vállaltan érzelmes zenét játszó négyesben. A zenekar már a kezdetektől a régi szép napokat eleveníti fel, az első, s talán legjobb lemezük például a 40-es évek muzsikáját, vagyis Haden alapélményeit. 1986 óta már jó néhány lemezük megjelent, két doboscsere után vannak, de zenei törekvéseik nem sokat változtak. Legutóbbi lemezükön (Sophisticated Ladies) továbbra is a régi hollywoodi szerelmes dalok vannak repertoáron. A nagy újítás az, hogy ezúttal hat énekesnő egészíti ki a kvartettet: Cassandra Wilson, Diana Krall, Melody Gardot, Norah Jones, Renée Fleming és Ruth Cameron. A pazar vonóskíséretet Broadbent arranzsálta. Fleming, a lírai szoprán operaénekes az A Love Like This-t énekli. Norah Jones blues-osan tolmácsolja az Ill Wind-et. Wilson csodásan mély althangján búgja Johnny Mercer My Love And I című dalát. Mégis, a CD legszebb pillanatai talán éppen Haden bőgőszólói. A zenekar olykor Charlie Parkerre emlékeztető uptempós számokat játszik, pl. a Today I’m A Man a Confirmation akkordváltásaira épül, a Wahoo pedig egy Fats Navarróval felvett Parker-lemezen (Live At Birdland) hallható.

Máté J. György