Syrius, teljes fényében

Syrius: Anno-live – Fon Trade Music, 2010.

Vannak CD-k, melyeknek ráírják a borítójukra a kiadók, hogy „gyűjtőknek ajánljuk”. Ráírhatnánk azt is, hogy csak ínyenceknek! Nem lett volna meglepő, ha a Syrius „Anno-live! című dupla CD-jén is ez a felirat olvasható.
Ez a dupla lemez ugyanis az együttes 1971. és 1973. között készült élő felvételeiből ad válogatást. Ez az időszakot tekintjük a Syrius fénykorának. Az együttes abszolút összemérhető volt a világ legjobbnak tartott progresszív rock zenekaraival. Többek között a Colosseummal, a Traffic-kel, vagy éppenséggel a Soft Machine-el. Összemérhető volt, sőt! A Syrius mindegyiknél bátrabban nyúlt a dzsessz eszközeihez, s gyakrabban lendült át a két műfajt elválasztó határvonalon is. Nyilván azért, mert két meghatározó tagja, Ráduly Mihály szaxofonos és Orszácky Miklós basszusgitáros különböző dzsessz formációkban is szerepelt a Syrius-szal párhuzamosan.
Érdekes, de az együttes híres és védjegyének számító lemezét, „Az ördög álarcosbálját” feszes, rendkívül koherens zenei anyagnak ismerjük. Ezzel szemben meglepő, hogy a koncerteken mennyi szabadságot engedett meg magának a Syrius. Anélkül, hogy a játékát szétesés fenyegette volna. Nemcsak arról van szó, hogy eleve hosszabbak voltak az élőben előadott számok, de nagyon sok, és időnként terjedelmes rögtönzés is tarkítja őket. Külön meglepetés, hogy „Az ördög álarcosbáljával” szemben mennyi és milyen hosszú improvizációkat vállalt az orgonista Pataki László. És ki tudja miért, de most domborodik csak ki igazán, hogy hangulatát és atmoszféráját tekintve mennyire szomorú a Syrius zenéje. Ez még a lemezen hallható kuplé, a Lédererné feldolgozására is igaz. Persze az véres dráma volt eredetiben is.
Kizárólag magángyűjtőktől kerültek elő a lemezen hallható felvételek szalagjai. Nyilván egy varázsszemes Tertával, vagyis a kor elterjedt és olcsó magnóval készíthették őket lelkes Syrius rajongók. Ez hallatszik is rajtuk, annak ellenére, hogy a lemezt szerkesztő Ráduly Mihály igyekezett digitálisan feljavítani, pontosabban feljavíttatni az anyagot. Persze nem is technikai tökéletességével hat ránk ez a lemez, hanem azzal, ahogy megidézi az adott kor, az egyetemi klubok világát, annak a kulturális lázadásnak és különös jövővárásnak a hangulatát, amelyet a későbbi generációk már nem ismerhettek meg. Talán ez volt az utolsó időszak Magyarországon, amelyen nem folyt még át a fogyasztás koszos patakja, amely napjainkra persze már tengerré terebélyesedett. Lehet, hogy csak belemagyarázás, de a Syrius zenéjének minden sajátossága és jellemzője közül pont tisztasága és manipulálatlansága maradt meg leginkább az emberben. Ennek igaz dokumentuma ez a dupla CD.  .    

 Sinkovics Ferenc