Trio M: The Guest House

Enja – Varga

Trio M – találó név egy zenekarnak, amelyben mindhárom tagnak M betűvel kezdődik a keresztneve. Myra Melford zongorista, Mark Dresser bőgős és Matt Wilson dobos alkalmi kollaborációját a művészi összhangon túl a kölcsönös szeretet és megbecsülés teszi hitelessé. Az M a résztvevők egyenlőségét, a konvencionális szólista–kíséret szerepek felszámolását, illetve átértelmezését is jelzi. Mégsem individuális szólamok egymásmellettiségét halljuk, hanem egyszer eleve a trió számára írt, máskor meg más formációkra komponált darabokat, melyeket később a szerző a Trio M kontextusába helyezett. Az anyag egységét az is biztosítja, hogy csakis a három előadó szerzeményeit játsszák.

Myra Melford jelenléte szabad, sőt, extravagáns improvizációkat ígér, hiszen a pianistát többek között a Han Benninkkel készített 1994-es akciójából ismerhetjük, de a rá jellemző „out” játék most kisebb hangsúlyt kap, dominánsabb viszont a melódiák iránti érzékenység és a harmóniai szigor. Ő komponálta a címadó számot, mely eredetileg egy, a konyhaművészet és a zene testvériségét hirdető zenei eseményre íródott, de egy más rétegében Rúmí perzsa költő filozofikus verse ihlette, és arról szól, hogy örömért, bánatért, fájdalomért és szégyenért egyaránt hálásak lehetünk, mivel minden Istentől jön.

Dresser szerzeményét a lemez végén (Ekoneni) egy zimbabwei írónő könyve inspirálta. A szám ugyanakkor azoktól a bitonális harmóniáktól válik igazán izgalmassá, melyeket a bőgős egy általa „szürrealistának” nevezett pick-up rendszer segítségével tudott csak megszólaltatni. Wilson egyik kompozíciója Albert Ayler felszabadító zenei hatásáról árulkodik.

Homogén, mégis sokszínű zene. Három gondolkozó muzsikus megkapó szellemi teljesítménye.

Máté J. György
Gramofon