Jazz Kanadából: Madeleine Peyroux - Careless Love

Mademoiselle Peyroux CD-jét e lap rovatvezetője hozta be a rádió egyik jazzműsorába és „blindfold test”-ként adta fel e sorok írójának, azaz semmilyen információt nem volt hajlandó elárulni róla. Én azonnal Billie Holiday-re asszociáltam, de olyannyira, hogy a modern kíséret ellenére is Lady Day-t véltem hallani, legfeljebb egy remix felvételre gyanakodva. Amikor viszont leleplezte a „tettest”, azonnal beugrott, hogy bizonyára ennek a francia-kanadai lánynak a montréali koncertjét rögzítettem videóra pár évvel ezelőtt. Hazaérve a stúdióból azonnal feltúrtam több száz kazettámat, mert nyilvántartásom nem mondható kifogástalannak, és – ahogyan az lenni szokott – csaknem legutolsóként ráakadtam a keresett kincsre. Nos, ő volt az !!!

Elképesztő sikere volt az 1997-es Montréali Jazzfesztivál igényes közönsége előtt ennek a kedves, egyszerű dalénekesnek, akit sztári allűröktől mentes, természetes előadásmódja miatt azonnal szívébe zárt a nagyszámú hallgatóság. Saját együttese mellett olyan vendég-művészek működtek közre, mint a tenoros James Carter, a zongorista Cyrus Chestnut és Regina Carter hegedűs.

Ilyen előzmények után a régi ismerősnek kijáró örömmel és kíváncsisággal tettem be a Careless Love c. új CD-t a lejátszóba. Az eltelt évek még érettebbé tették Peyroux hangját, stílusa pedig még divatosabb lett, hiszen ő is azt a smooth jazznek, vagy soft jazznek nevezett irányzatot műveli, amely a blues, a sztenderdek, a R&B, a country vagy akár a francia sanzonok jazzes feldolgozását is magában foglalja. A széles repertoár pedig Bessie Smith-től Edit Piafig, W.C. Handy-től Bob Dylanig terjed. A címadó darab szerzője éppen a nagy klasszikus jazz komponista: Handy, aki még 1892-ben hallotta ezt a népszerű néger népdalt. A tizenkét szám között megtalálható Joséphine Baker 1930-as sikerszáma a J’ai Deux Amours, amely Dee Dee Bridgewater legújabb (francia nyelvű!) CD-jének címadója. Egyébként ezt az egy számot Madeleine is franciául adja elő. A lemezt Leonard Cohen Dance Me to the End of Love c. songja indítja.

A jazz világa nem nagyon bővelkedik kanadai származású művészekben, hirtelen csak Oscar Peterson, Maynard Ferguson és Gil Evans jut eszembe. És persze Diana Krall.

Nos, most itt egy újabb északi hódító. Biztosan hallunk még róla !

Márton Attila