•  

  •  

  •  

  •  

  •  

 

Az örökifjú sztár: Anita O’Day and Billy May Swing Rogers and Hart

 

Pár éve írtam e lapban O’Day a Finest Hour sorozatban megjelent válogatás-lemezének kapcsán 1958-as newporti fellépéséről, amit az első jazz-dokumentumfilmben is megörökítettek. Nos ennek a két évvel későbbi sorlemeznek a borítóján ugyanaz az attraktív negyvenes hölgy néz ránk könyökig érő fehér kesztyűben, csak malomkeréknyi kalapját felejtette otthon.

Vele kapcsolatban igaz a közhely, hogy élete kész regény: High Times, Hard Times címmel megjelent önéletrajzát egyszerűen nem lehet letenni. Anita 85 évesen ha nem is lép fel, de köszöni jól van, élő cáfolatául az egészséges életmód híveinek. Tinédzserként volt maratoni táncos („A lovakat lelövik, ugye?”) erősen drogozott, ivott, dohányzott, „két végéről égette a gyertyát”… Csak 1968-ban szabadult meg másfél évtizedes drogfüggőségétől, amikor túladagolás miatt kis híján életét vesztette.

A chicagói kislány zenei pályája Gene Krupánál indult, ahol ő volt a zenekar üdvöskéje. Roy Eldridge-el énekelt duettjei, amelyek egyike-másika filmek betétjeként is megjelent, tették ismertté és népszerűvé. 1946-tól indult a szédítő szólókarrier, amelynek során mindig a csúcson volt és még tíz éve is koncertezett!

Anita ezúttal a legendás Billy May zenekar kíséretével az ismert szerzőpáros – a zeneszerző Richard Rogers és a szövegíró Laurence Hart – tizenkét dalát „énekelte fel”. A Verve „Master Edition” sorozatában kiadott CD a megszokott magas színvonalat képviseli mind a tartalmat, mind pedig a „körítést” illetően. Be kell szerezni!

MA

.