Ella Fitzgerald bizonyára a legismertebb jazzénekesnő. Róla mindenki hallott már, akár kapcsolatba került a jazzel, akár nem. Keresztrejtvények és vetélkedők kérdései között szerepel, róla tudni már a sokat emlegetett „általános műveltség” körébe tartozik.
Lemezeire vadásztunk már 50 évvel ezelőtt is, poros magnótekercseken őrizzük legkorábban megszerzett felvételeit, szerencsére a CD-korszakban szinte minden lemeze beszerezhető a boltok gazdag Fitzgerald-kínálatából. Kétszer járt nálunk és azon ritka jazzerek egyike, akiről monográfiát is olvashatunk magyarul.
Ahogyan említettem, Ella albumai szinte hiánytalanul megjelentek CD-változatban is, most mégis akad egy – eddig még ki nem adott – remekmű az 50-es évek legvégéről, a nagyasszony fénykorából. A kifogyhatatlan Nagy Amerikai Daloskönyv néhány újabb gyöngyszeme, mint a Tenderly vagy a Moonlight in Vermont – Frank DeVol briliáns zenekari kíséretével.
Ellington írta róla: Ella Fitzgerald az emberiség barátja, bőkezűen osztogatja talentumát nemcsak a közönségnek, de a zeneszerzőknek is , akiknek a műveit énekli. Így igaz!
Márton Attila
.