Jimmy Smith-The Sounds of Jimmy Smith

A Jimmy Smith hangjai cimű lemezt, mely 1957 novemberében a pályája legelején készült a jazzorgona emblematikus művészével, minden jazzt hallgatónak de elsősorban azoknak a csalódottaknak ajánlom, kiknek csak a röviddel halála előtti, budapesti koncerten volt alkalmuk vele találkozni, mikor már nem volt képességei birtokában. A Hammond orgona tapasztalatom szerint nem tartozik a jazzisták többsége által kedvelt hangszerek közé, és valóban sokkal inkább rock vagy blues műfaji kontextusban találkozhatunk vele, és ami a jazzt illeti többnyire crossover környezetben. Rövid a névsora a hangszer jelentős jazzmuzsikusainak. Jimmy Smith előtt Fats Waller, Milt Buckner, Wild Bill Davis, később pedig Larry Young, Alice Coltrane. Európában a francia Eddy Louiss és a német Barbara Dennerlein. A lemezt még Leonard Feather figyelemreméltó, eredeti jegyzeteiért is érdemes kézbevenni, melyben Jimmy Smith is részletesen leírja pályakezdését orgonistaként, és megérthetjük, hogyan volt lehetséges, hogy 28 évesen, rögtön a csúcson robbant be a jazz szcénába, és kezdte évtizedekig tartó lemezkarrierjét a Blue Note-tal. Feather az orgona Bud Powelljének nevezte, és nemcsak azért mert együtt nőtt fel a Powell fivérekkel, hanem mert Bud-ot figyelve alakult ki billentése és elképesztő technikája, ami zongoristaként is megmutatkozott nála az első években, és ami pocsékba ment a rhythm&blues turnék során. Szakított ezzel a világgal, és sajátmaga akart lenni. Így jött az orgona ötlete, és mivel nem talált senkit, aki taníthatta volna, autodidakta lett. 1 dollárért óránként gyakorolhatott egy orgonákat árusító stúdióban, amig nem gyüjtött elég pénzt, hogy kifizesse az előleget egy saját hangszerre. Hónapokra bevette magát egy raktárépületbe, ott élt és gyakorolt, míg úgy érezte, készen áll, és bemutatkozott Atlantic Cityben egyedül. Elöször semmi felszerelése, kocsija sem volt. 1957  elején, mintegy másfél év szólózás után alakult a lemezen szereplő trió, és az orgona-gitár-dob formáció maradt egész életében a legkultiváltabb nem túl gyakran változó partnerekkel.

Szigeti Péter