•  

  •  

  •  

  •  

  •  

 

Paul Motian-Garden of Eden

 

Paul Motian a jazzdobosok Picassoja, olvasom a Garden of Eden jegyzeteiben. Valóban, magam is úgy vélem, hogy ő egy ritmusfestő, aki határozott de kiismerhetetlen ecsetvonásokkal dolgozik. Miközben nézzük, a látvány dezorientál, de a mű, a ritmusszövedék furfangosan izgalmas mestermű. A 2004-ben felvett anyag a Paul Motian Band-nek nevezett formáció első ECM lemeze. Az együttes két szakszofon és három szólógitár frontja nem példatlan. Az anyag két Charles Mingus kompozicióval indul, és éppen ő készített ilyen felállással egy albumot, melyen a Motian Band által is játszott Goodbye Pork Pie Hat, a Lester Young halálhírére spontán módon született blues rekviem is hallható. Fantasztikus, hogy a Band mennyire stilizáltan idézi Mingus szellemét mindkét darabban. A szólamok egymáson egy leheletnyit elcsúsztatva szólnak, és ettől az atmoszféra sejtelmes, titokzatos mint egy libbenő függöny, ami mögött nem igazán tudjuk, hogy mi van. A témaszólamok között kollektív improvizációk történnek, melyekből egy-egy pillanatra valamelyik hangszer dinamikai-érzelmi csúcsokkal kiemelkedik. A két szakszofonos, és az egyik gitáros, Steve Cardenas játszik az ismét működő Charlie Haden Liberation Music Orchestrában, ahonnan ez felfogás ismerős. Egy kevésbé ismert Jerome Kern dal, Monk Evidence című darabja és egy ritkán játszott Parker, a Cheryl zárja a lemezanyagot és ez a standard keret fogja közre a kilenc eredeti kompoziciót, melyből hetet Motian jegyez. Ezek többnyire ostinato játszott rövid, himnikus, lamentáló motivumok a rubato és határozottabb lüktetés között ingadozva, miközben a hangsúlyokat Motian által lökdösve mindenki külön-külön csúsztatgatja, és hihetetlen, hogy minden torlódás nélkül. Dallamvivő kvázi szólókat hallunk, melyekbe minden periodicitás nélkül, felváltva kis, alig kiemelkedő kadenciális diszitéseket toldanak be a résztvevők. A motivumok Ornette Coleman, Carla Bley világára emlékeztetnek. Szivesen terítem arcomra ezt a látszólag teljesen szabálytalanul szőtt, elomló csipkeszövedéket, mely hol simogat, hol kicsit érzékien dörzsöl.

Szigeti Péter

.