Tóth Viktor-Climbing with Mountains

„Tóth Viktor zenéjét olyan öröm tölti el, ami kizárólag a muzsikát önmagáért szerető ember szívéből fakadhat. Ez a zene több mint új: kortalan és egyensúlyban lévő – már a következő generáció nekirugaszkodásának része,” mondja William Parker akivel Tóth Viktor a Mediawave zenei műhelyében dolgozott, és ott találkozott Hamid Drake-kel is, a Tercett második lemezének vendégdobosával. Viktor megjelenvén a Zeneakadémián 98-ban rögtön figyelmünk középpontjába került hatalmas hangjával, magabiztos frazeálásával. A legkülönbözőbb stílusokban és formációkban megnyilvánulván szinte rögtön belevágott a harmóniahangszer nélküli triójátékba is, amire a mainstream szakszofonosok közül csak a legerőteljesebbek, leghatározottabb improvizatőrök és többnyire az avantgarde felé is nyitottak vállalkoznak. A Tóth Viktor Tercett 2004-ben alakult, majd 2005-ben már lemezt is csinált. Egy-egy Parker vagy Coltrane darab mellett már főleg saját darabokból áll a repertoár sokszor narrációval vagy vers recitativo-val kiegészítve, de már kezdetben lehetett érezni a logikus irányt Ornette Coleman világa felé. Mind a lüktetés, mind a frazírozás affelé mutatott.

Ez a hegyek meghódításáról szóló lemez végkép megérkezik Ornette világába, a koraiba, ahol Kovács Ferenc vendégszereplése még markánsabbá teszi ezt az irányultságot, aki William Parker szerint úgy játszik mint Miles Davis, szerintem inkább mint Don Cherry, aki Ornette szerint játszott úgy mint Miles csak megfontoltabban. Szandai Mátyásban is van valamennyi Charlie Haden, Hamid Drake pedig helyenként kiköpött Billy Higgins. Hogy ezt a jeles névsort kiegészítsem, Viktor olykor keleties karaktereivel,  lüktetésével Jackie McLean-t idézi. Persze ez a Tóth Viktor Tercett, egy világszinvonalú magyar jazztrió.

Szigeti Péter