Vinny Golia: A Gift For The Unusual. Music For Contrabass Saxophone

Ahelyett, hogy körülményesen felsorolnánk minden valaha róla írt és nyomtatásban megjelent laudációt (erre amúgy se lenne elég egy cikk terjedelme), hivatkozzunk csupán egyetlen, ám annál jelentősebb értékelésre: az elsősorban mai mainstream, fusion és smooth jazzel foglalkozó amerikai Jazziz magazin szerint a multiinstrumentalista Vinny Golia egyike annak a 100 meghatározó személyiségnek, aki a műfaj első évszázadában fontos hatással volt a jazz fejlődésére.

Miután 1971-ben felhagyott az action paintinggel, valamint az egyes New York-i klubokban fellépő jazzművészek portréinak felvázolásával, és idejét mindenestül a zenének szentelte, a Los Angelesben élő Vinny Golia olyan muzsikussá/komponistává fejlődött, akinek helyét a kortárs zene és a jazz határmezsgyéjén lehet kijelölni. A szakirodalom egy része – igen szerencsétlen, minden más kreatív zenei megnyilvánulásra nézve sértő kifejezéssel – „creative music scene”-nek nevezi azt a zenei világot, melyben Golia a legotthonosabban mozog. Gyakran provokatív szerzeményeivel (néhány beszédes cím választott lemezünkről: The Mozart Of Vice; Once Upon A Time On My Way To The Studio vagy A History Of Everything That Ever Happened) és egyedi hangszerválasztásaival ellenáll minden címkézési kísérletnek. Különböző lemezein kilencféle klarinéton, háromféle piccolón, négyféle fuvolán, okarínán, hatféle szaxofonon, angol kürtön, fagotton, kontrafagotton, stritch-csen, tárogatón és különböző egyedi építésű (ld. lemezünket), valamint népi fúvóshangszeren (xiao, dzi stb.) játszik. Az experimentalisták jó szokásához híven ő is minduntalan változtatja zenekarainak felállását. Hol duóban, trióban, vagy népesebb kisegyüttesben, hol pedig nagyzenekarral (a 14-37 tagú Vinny Golia Large Ensemble-lal) dolgozik. Ez utóbbit 1982-ben hozta létre kamarazenekarra és jazzegyüttesre írt kompozícióinak előadására. Mintegy harminc saját lemezt jegyez, s ebbe a korpuszba nem tartoznak bele például egyes duó- vagy triólemezei, melyeket Ken Filianóval vagy Bertram Turetzkyvel és George Lewis-zal készített, illetve olyan produkciók, mint Anthony Braxton Creative Orchestra (Köln) című albuma 1978-ból, melyen free muzsikusok egész légiója működött együtt: Golia mellett Kenny Wheeler és Wadada Leo Smith trombitás, Ray Anderson és George Lewis harsonás, Ned Rothenberg, Marty Ehrlich és Dwight Andrews fafúvós, James Emery gitáros, John Lindberg bőgős, Marilyn Crispell zongorista és sokan mások, míg maga Braxton dirigensi szerepet vállalt. Golia szabad improvizatív/kortárs zenei gyakorlata mellett rendszeresen dolgozik tánc- és színházi produkciók kísérőzenéin, valamint filmzenéken. Több amerikai egyetemen, így a San Diego-i University of Califonián és a California Institute of the Arts & Art Center College of Design-on oktat. Európában és Kanadában szintén számos előadást tartott zenéről, jazztörténetről, improvizációról és magánerős lemezkiadásról.

Az A Gift For The Unusual középpontba állított hangszere a tubax, ami nem más, mint a német Benedict Eppelsheim által épített újfajta kontrabasszusszaxofon. A német hangszerkészítő mintha közvetlenül Golia szolgálatába állította volna tudományát (művészetét) a tubax létrehozásával. Ugyanis a muzsikusnak nagy gondjai támadtak a hagyományos basszushangszerekkel (elsősorban a kontrafagottal), melyeket kamarahangzásra találtak ki, és nem rendelkeznek egy szaxofon átütő hangerejével. A tubax, miközben elődeinél könnyebben kezelhető, erőteljes tónusú és a dinamikai skálája is széles. Vitathatatlanok az erényei a nehezen beszerezhető és gyakran hangképzési problémákat okozó hagyományos kontrabasszusszaxofonhoz képest. Ráadásul a tubax formatervezése is forradalminak számít: viszonylag könnyű szállítani, így a megszólaltatói akár rendszeresen alkalmazhatják koncertjeiken. A különleges kontrabasszusszaxofon hangja fémes és erős, tónusa emlékeztet valamennyire a kontrabasszusklarinétéra. Egy oktávval szól mélyebben, mint egy baritonszaxofon.

A lemezen hallható zene a tubax Vinny Golia zenéihez való adaptálásának első jelentős eredménye. A kísérleti jelleget mutatja az is, hogy a hangszert különböző formációkban alkalmazza a muzsikus. Például a Repetition: triózene tubaxra, harsonára és bőgőre; az egyik korábbi triófelvételről már ismert Eye My: zongora-tubax duó. A tubax különböző hangszeregyüttesekben való elhelyezése is érdekes tanulságokkal jár: a zongora izgalmas tonális ellenpontot nyújt. Itt Golia hajlik a legato játékra. Míg a Repetition körkörös szerkezetűnek hatott, az Eye Myban lineáris az építkezés. A trióban a három hangszer szinte egymás köré fonja dallamíveit, de alkalmanként nehéz elkülöníteni a tubax és a vonóval kezelt húros hangszer hangját. Külön kategóriába tartoznak a lemez szóló tubax-felvételei, melyek a világon valószínűleg az első teljesen szabad improvizációk ezen a hangszeren. Ellenpontjuk a már említett A History Of Everything… című darab, melyben fontos az előre megírt téma, de persze hasonlóan meghatározóak az újfajta szaxofon technikai lehetőségeivel bőven élő improvizatív szegmensek is. Más, korábban keletkezett kompozíciók eredetileg basszusszaxofonra vagy baritonszaxofonra íródtak, s csak a jelen lemez kedvéért adaptálta őket Golia a tubaxra.

Nagyívű szerzemények (Mr. Amons Builds His Bridge és A History Of Everything That Ever Happened), közepesen hosszú darabok és némi pontatlansággal impresszionista etűdöknek is nevezhető zenei haikuk  egyaránt találhatók az albumon. Mintha az egykori festő a képzőművészet alapkategóriáit (forma, szín, perspektíva stb.), illetve általánosabb érvényű esztétikai-alkotáslélektani fogalmakat (beleérzés, benyomás) ültetne át zenei közegbe. Azt biztosan lehet róla tudni, hogy már zenei pályája elején hasonló kísérleteket folytatott: „hang-színeket” próbált varázsolni különböző hangszereken, és amikor meghallotta az Art Ensemble of Chicago korai lemezeit, rajtuk a sok apró hangszerrel (toy instruments), felismerte, hogy a chicagói fekete muzsikusok hasonló ötletekkel kísérleteztek.

A tubax tehát sikerrel mutatkozott be a „creative music scene” hallgatósága előtt. Érdeklődéssel várjuk, hogy Vinny Golia (és esetleg más, akár mainstream formációk mellett elkötelezett művészek) milyen újabb kereteket találnak majd a szépreményű hangszer lehetőségeinek kiaknázására.

(Vinny Golia: A Gift For The Unusual. Music For Contrabass Saxophone; Vinny Golia (tubax, gordophone); Michael Pierre Vlatkovich (harsona); Bill Casale (bőgő); Wayne Peet (zongora, orgona, elektromos zongora, ätherophon (theremin), szintetizátor); Jessica Catron (cselló); Bill Barrett (szájharmonika); Nine Winds, 2003)

Máté J. György