Art Taylor: A.T.’s Delight

Art Taylor (1929 – 1995) kevés általa irányított lemezt hagyott ránk, mégis minden, a jazzben jártas ember tudja jól: nélküle megírhatatlan lenne az 1950-es évek hard bop zenéjének története. Miután fél évtizedet töltött a Prestige stúdiójában, s albumok tömegén gyakorolta swingelő játékát, a Blue Note-nál is lehetőséget kapott egy session felvételére, ami most az RVG sorozatban ismét hozzáférhető.

Igazi dobos lemez, hihetetlenül feszes tempókkal, a patternek mértéktartó váltogatásával és egy-egy rövidebb bravúr-részlet „kötelező” beiktatásával. Taylor valamivel színtelenebb Blakey-nél, nála kevesebb az egyedi ritmusmegoldás és break, viszont a végtelenbe nyúló, az albumkompozíciót meg-megtörő, s gyakran fárasztó dobszólók is hiányoznak. 1960-ban modernnek és egzotikusnak hathatott Taylor és Potato Valdes kettőse a Move-ban vagy a Cookoo And Fungi című darabban, melyek egy hard bop „mintaszámot”, Kenny Dorham High Seas-ét fognak közre.

Máté J. György