Eastern Boundary Quartet: Eastern Boundary

Internetes ismeretség révén találkozott Bágyi Balázs két neves amerikai avantgarde muzsikussal, a zongorista Michael Jefry Stevensszel és a bőgős Joe Fondával. A megismerkedést egy triókoncert követte, s miután mindhárman úgy érezték, hogy a közös zenélést folytatni kellene, megalakították az Eastern Boundary Quartetet, melyben immár Borbély Mihály szaxofonos is helyet kapott.

A „Keleti határszél” elnevezés számomra leginkább az együttes működési területéről beszél, hiszen a lemez anyagát a budapesti Nyitott Műhelyben rögzítették. Amennyiben a zenekar filozófiája és esztétikája felől közelítünk a címhez, helyesebb volna valami közbülső pontot kijelölni Amerika és Magyarország között, hiszen a repertoár egésze a különböző kultúrák, zenei tradíciók és játékstílusok békés találkozását jeleníti meg a képzeletbeli középen, ahol is kiderül: a különbözőségek csak horizontálisan szemlélhetők, hierarchia egyszerűen nem létezik.

Erő és magabiztosság árad a ragyogó kvartettből, mely a szabadabb kompozícióktól (Song For My Mother, Improvisation) a lágyabb melódiákig (The End Game) mindent mégis könnyed összjátékkal kezel. Talán megbocsátható, ha helyszűke miatt csak a két kiváló magyar muzsikus érdemeit méltatom. Borbély Misi szopránszaxofon-játéka élményszerű, és pontosan mutatja, hogy magyar művészeknek is van hozzátennivalójuk a műfaj egyetemes üzenetéhez. Bágyi Balázs pedig fáradhatatlan motorja a zenekarnak, olyan dobos, akire érdemes végig odafigyelni, mert mindig valami lényegeset mond a hangszerével. (Ezt néhány napja Eldad Tarmu és Chuck Jennings oldalán is bizonyította!)

Az Afro Blue méltó befejezése a koncertlemeznek: ez a modern standard, mint a műfaj egyik „himnusza” végképp világossá teszi, hogy az Eastern Boundary Quartet tagjai nem magyarul vagy angolul, hanem egy univerzális nyelvben gondolkoznak.

Máté J. György