Céline Rudolph: Brazaventure

Viszonylag szokványos brazil repertoárral indul a berlini születésű énekesnő új lemeze, hogy aztán a My One And Only Love ihletett előadásával jobban magára vonja figyelmünket. A Deixában Baden Powell nyomdokain halad, a címadó „Brazil kaland”-ban, a CD egyik Rudolph-szerzeményében fiktív nyelven próbálja megragadni a brazil jazz lényegét. Máshol azonban a brazilos „voice” mintha merő manír maradna (Lélé). De még ezekben a szerényebb igényű darabokban is igaznak érezzük a Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusának észrevételét: Rudolph úgy használja a hangját, mint valami nagyon értékes hangszert.

A legtöbb lemez itt kábé véget is érne. A Brazaventure azonban még legalább két petárdát tartogat a gyanútlan hallgatónak: egyrészt a francia rapper MC Solaar Victime de la mode-ját izgalmasan minimalista hangszereléssel és megfontoltan adagolt hangeffektekkel, valamint – merem állítani – a zeneirodalom legkülönösebb (ha nem is a legjobb) Naimáját.

Máté J. György