Változás/visszafejlődés
Andrew Hill: Change
Hiába is keresnénk ezt a lemezt a régi Blue Note-katalógusokban. Noha a zongorista e kvartettfelvétele 1966 tavaszán készült, a lemez bizonyos, számunkra ismeretlen megfontolásokból csak 1975-ben látott napvilágot Sam Rivers dupla Involution című LP-jén. Később a nagylemez ritka példányai gyűjtők kollekcióiba vándoroltak, s a Hill-Rivers session 2007-ig gyakorlatilag hozzáférhetetlen maradt. (A két szólista életművének hívei jól tudják, hogy egyikükkel se bánt kegyesen a lemezkiadás: Hill Passing Ships címen ismertté vált anyaga sok évig porosodott egy elfeledett raktári tokban, más korai lemezei pedig csak a Blue Note körültekintő újrakiadási politikájának köszönhetően váltak ismét közkinccsé; Rivers jó néhány LP-jének anyaga (pl. Hues, Sizzle, The Quest és Black Africa!), nem beszélve rengeteg rádiófelvételéről, vagy olyan ritkaságokról, mint a Jimi Hendrixszel közös 1969-es session-je, máig publikálatlan CD-n.)
A Change negyvenkét évvel születése után se tűnik könnyen befogadható, lepkesúlyú zeneanyagnak, valójában a korábbi Hill-lemezekhez képest is absztraktabb, szabadságfogalma tágabb, harmóniafelfogása merészebb. Koncepcionális kapcsolatban áll a szűk fél évvel korábban keletkezett Compulsion!!!!!-nel, amely azonban nagyobb létszámú zenekarra komponált darabokat tartalmazott. Itt a nyitó Violence mintha a korábbi – szintén nagyszerű – lemez címadó darabjának harsány, izzó free szellemét vinné tovább három, a Hill-féle új koncepciót kiválóan értő muzsikussal. Mindenekelőtt Sam Riversszel, akinek felszabadult, modern tenorjátéka érthetővé teszi, miért jelenhetett meg a Change eredetileg az ő neve alatt. Andrew Hill és Sam Rivers azonban csak biztos füllel kiválasztott kísérőkkel tudta megvalósítani új elképzeléseit. Mind a fiatal Walter Booker bőgős (később Pharoah Sanders kvartettjének tagja), mind pedig J.C. Moses dobos mesterien kísér, sőt, röviden szólózik, jelezve a szabad improvizáció demokratikus zenekari koncepcióját. Moses, aki más Blue Note-felvételen nem hallható, különösen jelentős mestere a korszak szabad jazz-zenéjének. 1963-ban tagja volt Archie Shepp első New York Contemporary Five-jának (később Sonny Murray lépett a helyére), 1965-ben pedig további felvételeket készített Shepp zenekaraiban. Ezeket az On This Night és a Fire Music című Impulse-lemezek dokumentálják. Moses pazar játéka itt leginkább talán az Illusion és a Hope című Hill-szerzeményekben érzékelhető.
Úgy érezzük, a filozofikus tartalmú, és nem egyszer szaggatottnak, vívódónak ható Hill-kompozíciók szemléletét jól foglalja össze a „Változás” cím, bár az eredeti – Involution – még sokkal merészebbnek, szinte vakmerőnek hat, hiszen a hallgató első gondolata az lehet, hogy a zenészek maguk is vagy túlságosan bonyolultnak-zavarosnak, esetleg a korábbi produkcióikhoz képest visszafejlődésnek, hanyatlásnak gondolják saját tevékenységüket. Pedig aligha erről volt szó. Sokkal inkább korkritikának, válságelemzésnek olvasható a lemez eredeti címe: nem a jazz, hanem a világ van az állandó hanyatlás állapotában, s ennek rögzítése művészi kötelesség. Szorosan kapcsolódnak ehhez a Hill-számok elvont címei is: Erőszak, Fájdalom, Káprázat, Remény stb. E felfogás jegyében hallgatva a lemezt bátran kijelenthető, hogy a Change nemcsak zeneileg, hanem bölcseletileg is korának egyik fontos dokumentuma, melynek „üzenete” ma még aktuálisabb, mint keletkezésekor volt.
Máté J. György
.