Ari Hoenig: Inversations

Évekkel ezelőtt hallottam Hoenig The Painter című lemezét, s már akkor feltűnt tehetsége: nemcsak egy jó dobost ismertem meg, hanem – ami talán ritkább – egy ihletett zeneszerzőt, aki az élő albumon megnyerő biztonsággal kommunikált a ritmusszekcióval, s különösen annak másik oszlopával, Jean-Michel Pilc zongoristával. Most kiderült: amit akkor hallottam, nem csupán egyszeri fellobbanás, rövid szárnyalás volt: Ari Hoenig biztos léptekkel megy tovább a kitaposott ösvényen. Bőgőst váltott, de Pilc most is kulcsszerepet játszik ezen a színekben gazdag, ismét Hoenig-szerzeményekben bővelkedő albumon. A trió a Simple Acoustic Trio, alkalmasint a Mehldau-trió színvonalán zenél, s hogy előadásaikat mégsem érezzük annyira „artisztikusnak” vagy kifinomultnak, mint azokét, csupán azzal magyarázható, hogy a számokat nem pianista írta.

Máté J. György