Pat Metheny & Anna Maria Jopek: Upojenie

Aki szereti a lengyel nyelvet, és örömét leli a lengyel popzenében, Pat Metheny és Anna Maria Jopek közös albumát is értékelni fogja. A mostani Warner-lemez nem más, mint a 2002-ben felvett lengyel zeneanyag új kiadása, három bónusz-számmal. Üdvözlendő kiadvány, hiszen a gitáros rajongói alig ismerik kedvencük lengyel albumát.

Nem, mintha az Upojenie (Mámor) Metheny java termésébe tartozna. A gitáros feladatát egy megfelelő hangszerparkkal rendelkező lengyel muzsikus is elláthatta volna. A számok szinte mindegyike modern hangszerelési klisék tárháza, akciófilmek végén hallani ilyesmit, miközben szemünk előtt elvonul a szereplők névsora. A monoton world jazz arrangement-okban feltűnik ugyan egy-egy, az Offramp hangulatát idéző gitárszintetizátor-szóló, de idegen test marad a kissé álmosító körítésben. Anna Maria Jopek éneklése már jobban idomul a hangszerelésekhez. Még karakteresebb volna, ha popkíséretet kapna, amúgy szép hangjának és éneklési gyakorlatának ugyanis alig-alig van köze a jazzhez. Jopek nem is próbálkozik a jazzes hangformálással; a Cichy Zapada Zmrok vagy a Przyplyw, Odplyw, Oddech Czasu… című tipikus számai olyan hatást keltenek, mintha egy popénekes véletlenül jazzistákkal vette volna fel többnyire olcsó melankóliát sugárzó dalocskáit.

Lengyelországban régi hagyomány, hogy amerikai sztárzenészek különböző helyi formációkkal készítenek lemezfelvételeket. Elég, ha valaki a Not Two kiadó katalógusát végigböngészi. Nagy kár, hogy Metheny első (és talán utolsó) ottani CD-je ennyire szürkére és közhelyesre sikerült. Ha a Warner-kiadás nem támasztotta volna fel halottaiból e lemezt, már senki se beszélne róla.

Máté J. György