Charles Lloyd: Rabo de Nube

Manfred Eicher müncheni minibirodalma egykor fontos gyűjtőmedencéje volt a nemzetközi avantgarde jazztörekvéseknek. Kiadták többek között Jimmy Giuffre, Mal Waldron, Marion Brown, Bennie Maupin és Dave Holland kísérletező-újító albumait. Napjainkra az ECM profilja jelentősen megváltozott, sok tekintetben popularizálódott, kiadáspolitikájában mindinkább tekintettel van a világzenei törekvésekre. Charles Lloyd sűrűn megjelenő lemezei ma szinte egyedül képviselik itt azt a zenei felfogást, melynek forrásait Lloyd korai lemezein kívül Coltrane modális darabjaiban lelhetjük meg. A szaxofonos produkciói tehát kincset érnek mindazok számára, akik a „Coltrane-iskolát” tekintik a modern jazz legfontosabb hagyományának. Innen nézve Lloyd poeta sacer, aki életben tart és ápol egy kivételes jelentőségű művészeti és szellemi tradíciót.

Új lemeze a Lift Every Voice (2002) egyik csodás balladájának címét viseli, mely kubai témára épül. A gyűjtemény ezúttal egy baseli koncert anyagát őrzi, s a kiadó Lloyd 70. születésnapjára (2008. március 15.) fogja megjelentetni. Az urbánus jazzt és rurális „flute music”-ot ma is teljesen egyedi kombinációban játszó Lloyd új kvartettjével mutatkozik be az albumon. A húszas-harmincas éveikben járó kísérők (Jason Moran, Reuben Rogers, Eric Harland) parádés szólisták, ráadásul nagyszerűen értik Lloyd világát, melynek számomra legelemibb részét az olyan varázslatos tenorszaxofon-meditációk jelentik, mint amilyen a Migration of Spirit, de ide sorolhatók Lloyd nyitott formájú, nyersen misztikus, „törzsi” darabjai is, mint a Ramanujan, ahol tárogatón játszik.

Már első hallásra is felkavaró élmény a lemez.

Máté J. György